2009. szeptember 20., vasárnap

Nem akarok...


...holnap dolgozni menni! Ennyi elég volt! Egyszerűen unom, hogy nincs időm azokra a dolgokra, amik eddig az életemet jelentették. Minden felborult, csak a rohanás van, a rengeteg ismeretlen ember, az egész napos hangzavar és ötre mire végre hazaérünk, már totál kivagyok és hiába akkor kezdődött régen a nap szorgoskodóbb része, most már képtelen vagyok bármit is csinálni.:( Az is frusztrál, hogy hétvégén is takarítás a program, mert hétköznap ugye nincs rá idő. Pedig ilyenkor a gyerekekkel kellene csinálni valami közös dolgot és velük lenni.
Most este is varrni kellene vagy olvasni és holnap lelkesen mutatni, hogy mit készítettem vagy olvastam és nem pedig azon nyavajogni, hogy mennyire borzasztó ez az egész.
Elfáradtam! Kikészültem. Nem ilyen lovat akartam.

Persze, tudom, örülhetek, hogy ebben a hülye, kiszámíthatatlan világban van munkám. És tényleg örülök, mert jó helyen vagyok. Csak iszonyúan hiányzik a védett kis régi életem!:(

És gyűlölöm, hogy abban a korban élek, amikor a nők is kénytelenek dolgozni menni!!!! Fel kellene már ismerni a Család fontosságát és hatását a társadalmi folyamatokra!

6 megjegyzés:

Kriszta írta...

Tudom, hogy nem vigasztal, de ezzel én is pont ugyanígy vagyok, akár én is írhattam volna ezeket a sorokat :((

fv írta...

Szép lassan majd átértékelődnek dolgok.. a lakás szalad.. ami már nagyon gáz, azt összetakarítod.. megtanulsz a metrón aludni. és kaját rendelsz, vagy a nagyszülők főznek hétvégén és igen, a gyerkőcökkel kirándulni készülsz! Szombaton. Vasárnap közös sütögetés, főzés.. bármi, ami házimunka, de meg kell csinálni..
és vagy sikerül, vagy nem.. (nálunk inkább vagy nem!) és akkor majd kicsit - de csak kicsit! - könnyebb lesz!
amúgy meg én is írhattam volna.. hegyekben áll a vasalni való, a mosógépet most indítottam el - ma már nem is tudom mennyi adagot mostam. Reggel nem volt itthon kenyér, inkább pogácsát sütöttem, mert a boltba sem jutottam el! soroljam még? inkább nem!
élvezd, ami van, mert úgy jársz, mint én..
puszi és kitartás!!!
fv

vadcic írta...

Tökéletesen megfogalmaztad a félelmeimet,ami jövőre vár rám.
Pedig nekem csak egy-míg neked két-gyermekkel kell ezt megharcolnod.
Család fontossága?Most mikor Európa afelé halad hogy mindenhol a lehető legkevesebbre szorítsák a Gyest és még meg is magyarázzák,hogy milyen jót tesznek velünk,mert ezt mi akarjuk.
A gyerekek minél tovább nevelkednek főként a szüleik körében,annál több értelem,figyelem,szeretet jut nekik-és itt nem az óvónők,dadusok,egyéb emberek munkáját kifogásolom,de hol tud annyi figyelem és szeretet jutni egy gyerekre ahol másik 20 is van ugyanazon időpontban.
És ezen tényezőktől fejlődik az értelmük és emberi mivoltuk.Manapság úgy látom nem divat értelmesnek és érzelem dúsnak lenni-sosem szerettem követni a divatot.
Szólj ha kitaláltál valami okosat.
Nagyon szeretem olvasni ahogy és amiről írsz.

Judit írta...

Én is ettől szorongok sokszor. Most még nagyon az elején vagy, majd belejössz, bizonyos dologok biztosan rutinosabbak lesznek, most alakítod ki az új életed, új szokások, szervezési dolgok lesznek biztosan. Pár hónap múlva megint térj vissza ehhez, meglátjuk.

vadcic írta...

Ezt a blogot ismered?
http://charmed.animehq.hu/blog/2009/09/07/1-nap/
Nem mondom hogy szentírás,de hátha találsz benne használhatót magadnak.

Viki írta...

Nem ismertem, de betettem a kedvenceim közé!:) Köszi!!!!!

 

Made by Lena