Hihetetlen módon fel tudom szívni
magam, amikor azt veszem észre, hogy hirtelen hat gyerekre vigyázok
és ebből kettőt még soha az életben nem is láttam és a
szüleiket sem ismerem. Ráadásul ez a kettő a legkisebb, azaz 2 és
4 éves. Hogy a francba lehet úgy elmenni vendégségbe, hogy
kicsapom a kölykeimet az udvarra a többi gyerek közé, mert úgyis
láttam ott egy csajt, aztán csak lesz valami?!

Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hogy vagy Viki, régen hallottunk felőletek:)
Szia Judit!:) Beszippantott a facebook, de hiányzik a régi blogvilágom....nagyon!!!
Megjegyzés küldése