2010. november 21., vasárnap

Csillámpor? Ugyan már!:)


Fő, hogy boldogok legyenek a gyerekek! Vagy valami ilyesmi volt az alapgondolatom, amikor tegnap mindenféle csillámport és dekorfilceket vettem. A felbuzdulásom onnan származik, hogy pénteken családi nap volt a suliban Kristófnak. Na jó a nap túlzás, mert délután fél négytől négyig voltam bent vele. Három helyszínen három különböző program volt:
  • lehetett sportolni
  • szellemi vetélkedő is volt
  • kézműveskedni
Most tapasztaltam először, hogy milyen nagy előnye van, ha hasonló génkészletű emberrel megyek bulizni.:) Sportolást egyértelműen kihúztuk, szellemi vetélkedő szintén kell a francnak péntek délután, de kézműveskedni bármikor!:)
Hát igen. A szervezés nem hágott a tetőfokára, de azért volt pár kellék és Kristóf gyártott egy képeslapot, én pedig koszorút készítettem volna, de az alapon és a gyertyán kívül nem igazán jutottam tovább, így megbeszéltük, hogy majd itthon alkotok belőle valami frenetikusat. Frenetikus végül nem lett, mert túl sok benne a piros, dehát Karácsony lesz és ahhoz illik, plusz Kristóffal együtt találgattuk ki a díszeket, úgyhogy annak ellenére, hogy látom a hibáit, nagyon jó érzés ránéznem.:) A fahéjrudaknak pedig nagyon jó illatuk van!


Na de vissza a csillámporhoz! Tehát tegnap beszereztem pár kelléket és gondolom a pénteki nap hatására kissé nem voltam magamnál és ma délután beleegyeztem, hogy képeslapokat gyártsunk. Dávid is!!! Ez még hagyján, de elővettem a csillámokat, illetve az arany és ezüst dekorfilceket...maradjunk annyiban, hogy a kreatív gyerekek tuti, hogy nem a tipp-topp kéglikből származnak. Na de azt a boldogságot!:)

Kristóf ezt a karácsonyfát gyártotta:

a kép nem túl jó minőségű, de ő ezüst, zöld és fehér csillámnyomokat hagy maga után a lakásban, pár ezüstcsillaggal.

Dávid aranyban utazott némi pirossal:

A nap jó híre pedig: a belsejét holnap folytatják!;-)

Ki lapul...

... a sütim alatt?:)


Bizony, szarvas barátom!:)


A családunk nagy szarvas rajongó, mind a négyünknek van itthon plüssből szarvas megfelelője! Szarvaspapa 14 évvel ezelőtt látogatott meg a szülinapomon, amikor a skót kockás nyakkendőjéhez egy hatalmas tábla svájci csokit választott kiegészítőként. Mivel ez roppant szimpatikus gesztus volt, így nem bántam, hogy nálunk ragadt és szép lassan családot alapított ő is.:)

Fentiek tükrében, nem csoda, ha hatalmas volt az örömöm, amikor rábukkantam ezekre a kistányérokra a Praktikerben. Igazán passzolnak majd a karácsonyi sütikhez. Bár az amerikai keksszel sem mutatnak rosszul.;-)

2010. november 17., szerda

Varrtam is:)


Igaz, hogy csak kispárnahuzatot, de azt duplán!;-)


Ugyanis múltkor elcsábultam a Kikában ezekre a hóemberes ágyneműkre, de csak két részesek. Ezt külöben nem igazán értem, hogy miért éppen nagypárnahuzat van a kicsi helyett. Ezek a mogyorók gyakorlatilag ülve alszanak, ha nagypárnát kapnak.;-) Szóval szuper jó az ágynemű, csak éppen használaton kívüli a nagypárnahuzata, kicsi pedig nem volt. Viszont még tavaly télen vettem ezt a hóemberes anyagot és most tökéletesen fel tudtam használni.

Négy gyermekkel:)


Tegnap volt szerencsém(?) kipróbálni, hogy milyen lenne ha Dávidnak lenne egy fiú ikertesója illetve az ikrek után másfél évvel született volna egy lányom is, aki most lenne 3 éves. Khm...

Nyilván nehezítenek a helyzeten a hajnali ötös kelések, a 3 órás utazások, a 8 óra meló illetve egy 2 hete tartó gyökérkezeléses begyulladt fog (AB-t szedek éppen) plusz a felmondás miatti "jó légkörből" adódó király hangulatom, DE ezek nélkül is le a kalappal minden négy illetve többgyermekes szülő előtt. Délután öttől este hétig vigyáztam rájuk egyszem felnőttként és mivel a kislányt meglepiként hagyta itt az anyukája igaziból fel sem készültem egy ilyen kihívásra.:). Ráadásul az egész családot nem is ismerem, tehát a gyerekeket is most láttam másodszor, ezért az első öt percem felidézte azt a betoji élményemet, amikor Kristóffal pár napos korában életemben először kettesben maradtam és ott volt a nagy kérdés, hogy "Most akkor mi van?".:)

A kislányról azt sem tudtam, hogy szobatiszta-e. Később kiderült, hogy igen, bár az is tök furcsa volt, hogy pisilt és totál hiányérzetem volt úgy lábköz környékén.:) Plusz azt sem tudtam hirtelen hogyan töröljem meg.:)

Egyébként tündéri aranyosak voltak a vendéggyerekek. Dávid országos cimborája a kisfiú! Az első legjobb barátja!:) Pénteken ebéd után ő volt vendégségben náluk és teljesen fel volt dobva! Úgyhogy a jövőben sűrűbben is lesz ilyen csere. Legalább lesz egy pótlánykám. Még puszit is kapam tőle induláskor, pedig állítólag nem osztogatja idegeneknek.



2010. november 9., kedd

Méltányosság:)


Múlt héten miután elhangzott az 50 nap, írtam egy kérelmet a fő-fő igazgatónknak (nem tudom, hanyadik főnököm, mert a multi előnye, hogy rengetegen vannak:)) és bíztam valamilyen pozitív végkifejletben. A titkárnője már szintén régi motoros és mivel lassan 9 éve ismer, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy az új vezérigazgatónk foglalkozzon a problémámmal. Ilyenkor örülök, hogy vannak még kedves emberek.:) Meg is lett a nagy igyekezetünk eredménye. Morcosan ugyan, de kaptam némi engedményt.

Így december 13-án már az új helyemen kezdhetek!:))

2010. november 4., csütörtök

Felmondás esetén...


Judit, inkább itt válaszolok arra, hogy akár le is léphetnék-e, mert kommentben túl hosszú lenne.

Szóval amennyire körüljártuk a témát, ha én mondok fel és a felmondási idő letöltésére köteleznek, akkor ha nem megyek be:
a) kirúghatnak rendkívüli felmondással, mert megszegtem a szerződésünket és természetesen a bentragadt béremet és szabimat buktam
b) be is perelhetnek és követelhetik a szerződésszegő magatartásom által keletkezett kárukat

Nagy valószínűséggel nem perelnének be, de az új munkahelyem azt szeretné, ha békésen távoznék.

A táppénz persze működhet, de új munkaviszonyt ezalatt sem létesíthetek, plusz ez sem a békés elválást generálja.:)

Természetesen, ha a gyerekek betegek lesznek, ami teljesen életszerű és várható, akkor megyek táppénzre és erre abszolút jogom is van, ezalatt ketyeg az 50 nap, ami holnap indul. Ugyanis tegnap nem volt hajlandó átvenni a felmondásomat a közvetlen főnököm. Ma pedig arra hivatkozott, hogy az érvénytelen, hiszen senki nem vette át. Nem baj, visszakapja ezt ő még majd valamikor, ez biztos.

Ráadásul a szabimmal csőbe akartak húzni, ugyanis közölték, hogy ők rendelkeznek a 3/4-e felett, az 1/4-t pedig már bőven kivettem év közben. Na persze. Ott annyira felnyomták az agyamat, hogy csak itthon esett le, hogy a bentmaradt rész 1/4-vel változatlanul én rendelkezem, úgyhogy kemény 3 nap felől én dönthetek.:)

Ja, és azt is el akarta játszani a közvetlen főnököm, hogy az 50 nap felmondási idő is munkanap, nem naptári nap. Mondjuk ezen már ott helyben sikerült felhördülnöm, hogy ennyire csúnyán nem kéne próbálkozni. Vezessük már le, hogy még a Húsvéti nyuszin is együtt izgulunk majd!

Szóval nem egy fáklyás menet, de most már érzelmileg kivonom magam belőle, mert ennél rosszabb már úgysem lehet.:)

50 nap

bizony, ennyit kell még munkában töltenem. Ugyanis még a szabadságaimmal sem rendelkezhetem, azokat nem is adják ki, majd kifizetik december 23-án, az utolsó munkanapomon.
Azt ajánlották fel, hogy november végefelé egy hétre elengednek a szabijaimból az új céghez, hogy ott legyen lehetőségem a távozó könyvelővel találkozni. Mondjuk ennek a lehetőségnek azért örülök és jó, hogy eszükbe jutott.

Az álomállás?:) Egy német tulajdonú, német ügyvezetővel és német/osztrák ügyfélkörrel rendelkező cég. Az álomjelleg benne az, hogy egy éven belül tuti, hogy újra profin művelném a német nyelvet akármilyen lusta is vagyok itthoni tanulás terén, ugyanis napi szinten kell használni. Szakmailag is ezer százalék, hogy rengeteget fejlődnék és az egész cég az első munkahelyemre emlékeztet, ami nagyon jó érzés.:)

2010. november 3., szerda

Megkaptam...


... az álomállást!!!:)

Viszont mivel még mindig nem tudok körültekintően kívánni, ezért lehet, hogy jól megszívom, mert azt elfelejtettem záradékként a kívánságom mögé biggyeszteni, hogy ténylegesen el is tudjam fogadni a felkínált munkát. Azaz időben elszabaduljak a jelenlegi munkahelyemről. Holnap délelőtt próbálunk meg kompromisszumra jutni a letöltendő felmondási időt illetően. Drukkoljatok!

Közben azon agyalok, mire nem gondoltam még!:)

2010. november 2., kedd

Cékla


Tegnap délután Kristóf nevetve szólt, hogy "Nézd rózsaszín a pisim!" És tényleg. Totál lefagytam, Ákos első kérdése az volt, hogy öntöttem-e valami tisztítószert a WC-be, de akármennyire is szerettem volna, a rózsaszín már régen elfogyott és most kéket használok. Így a pánik csak fokozódott bennem és tényleg csak bénultan álltam, pedig mindig aktív üzemmódba szoktam váltani stresszhelyzetben. Még jó, hogy Ákos otthon volt és a második körre már kapcsolt is, hogy a cékla lehetett. Ebédre ugyanis rengeteget evett Kristóf. Jó, nem kereskedelmi mennyiséget, de alaposan küldte, a marhapörköltet pedig hanyagolta, mert kitalálta, hogy májízű a hús, a tarhonyáért pedig alapban sincs oda, tehát jó kör volt neki.
Ez a cékla verzió nekem is tetszett, éreztem, hogy újra elindul a rendszerem. Az interneten közben Ákos már rá is keresett a céklára és megnyugodtunk. Azaz én akkor még nem teljesen, csak ma, amikor hajnali ötkor, hunyorogva az erős fénytől, tök kómásan próbáltam ráfókuszálni a színre és sárgára szavaztam.:)

2010. november 1., hétfő

Családi mozi


Ákosnak ma van a szülinapja (35) és így megkezdődött a 60 napos szénhidrátkúrám.;-) Év végéig 17 ünnep van a családban, pedig nem is vagyunk sokan.
Szóval délelőtt miután elhoztunk egy tortát plusz egy halom sütit a cukrászdából, gyorsan moziba mentünk. A srácok ugyanis még soha nem voltak. Kristóffal egyszer régen próbálkoztunk, de nem mert bemenni, azóta pedig eszünkbe sem jutott.:) Viszont most már itt volt az ideje és a Shreket pont játszák is.
Hát igen. Kristóf közel 7 évesen tényleg élvezte, de Dávid már a kezdő reklámfilmek alatt lefelé görbítette a száját. Gyorsan az ölembe vettem és próbáltam megnyugtatni, de a film tizedik percében már nagyon ki akart menni. Nem sírt, de félt. Elindultam vele kifelé, de a terem ajtajánál úgy döntött, hogy az már elég távol van a vászontól és maradjunk még. Öt perc álldogálás után észrevettem, hogy pont két üres szék mellett ácsorgunk az utolsó sorban. Gyorsan leültünk, Dávid persze az ölembe és így 2 sorral a család másik fele mögött néztük végig a filmet.:) Persze végig azon görcsöltem, hogy nem fél-e a gyerek, adott jelenet mennyire hangos, ijesztő, rémísztő, mérgező. Dávid viszont időközben hozzánőtt a feladathoz és végig bent akart maradni. Természetesen ötpercenként szondáztam, hogy kimenjünk-e. Ezzel nem kicsit csökkentve a film élvezeti értékét mindkettőnk számára.:) Ettől függetlenül állítólag mehetünk máskor is.:)



Lizzie Kate SAL 2011


Ez lesz az első SAL, amiben részt veszek és nagyon izgatottan várom!:) A minta régóta tetszik és úgy gondolom, ennyi hímzés belefér havonta.

A részletekről Veronikánál olvashattok!
 

Made by Lena