2011. január 31., hétfő

Taxi



Kölnben a repülőtéren egy idős taxis bácsi várt rám, aki fogta a kis céges névtáblát, majd szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy megtaláltam. Köszöntem, bemutatkoztam, majd ő is mondott valamit, amit képtelenség volt megérteni, mert halkan beszélt, de legalább hadart. Gondoltam, mindegy, biztos szokásos udvariassági formula és csak mosolyogtam válaszul (abból baj nem lehet), de utána megkérdezte, hogy beszélek-e németül. Ez kicsit mélyre szaladt.:) Szóval egy órát töltöttünk összezárva a kocsiban, ebből tíz perc duma, majd tájbámulás. Még magyar bácsikával sem tudok bájcsevegni, nemhogy olyannal, aki ki akart hozni a sodromból.:) Ugyanis út közben megkérdezte, hogy angolul lesz-e az oktatás vagy németül és melyik nyelven beszélek jobban.;-) Majdnem beszóltam a bácsinak, hogy pihenjen, mert ő is távol áll a Hochdeutschtól vagy legalábbis feliratozza magát és akkor talán gördülékenyebben társaloghatunk.

Hazafelé szerencsére nem ő hozott, hanem egy másik idős bácsi, de vele sem beszélgettem sokat, mert eszméletlenül nagyot hallott. Ezt a rádió hangerejéből vettem le. Viszont ő legalább értette, amit mondok és én is őt...többé-kevésbé. Mondjuk nem volt nehéz dolgom, mert totál rá volt kattanva a karneváli zenére (ami borzasztó volt és ötpercenként az volt azon az adón) és csomót sztorizott a karneválokról. Én pedig bedobtam a debreceni virágkarnevált és hatalmas egyetértésben tettük meg a hátralevő utat.:)

Repülés:)


Na igen, túl vagyok rajta és kiderült, hogy nem is félek a géptől...csak a repüléstől.:D
A felszállás nagyon tetszett, ahogyan gyorsultunk és kilőttünk a levegőbe, az eszméletlenül jó érzés volt még odafelé is, amikor pedig elég pocsék helyen ültem. A 3. sorban, belül (folyosó mellett) és közvetlenül mellettem persze egy nagyon büdös, nagyon dagadt északi pár ült. Igyekeztem a másik irányba fordulva lélegezni.;-) Aztán a levegőben végig féltem, mert nem tudtam, hogy az a zörgés, amit hallok, az normális-e vagy éppen készülünk lezuhanni. Első körben az volt a technikám, hogy a légikísérők arcát figyeltem, mert ha baj van, csak pánikolnak. Majd rájöttem, hogy biztos tilos kiakadniuk, úgyhogy próbáltam a járási sebességükből következtetni a közeledő katasztrófára. Ezzel a módszerrel elég jól beparáztattam magam, mert az egyik állandóan sietett.:) Persze csak németül és angolul beszéltek, de ebből az angolt nem lehetett felismerni, a németet pedig érteni, szóval pont amikor kezdtem félúton kicsit kiengedni, akkor karattyoltak valamit a mikrofonba és szilárd meggyőződésem volt, hogy valami gebasz van, de a végén szerencsére bemondták a honlapjuk elérhetőségét, ezért picit relaxáltam, hogy ennyire csak nem elkötelezettek, hogy az utolsó pillanatban is a társaságukat reklámozzák. Meg akkor már kinek vagy minek is?;-)
Tehát így jól elment az idő és a leszállás ismét kellemes meglepetést okozott, mert tetszett.
Tudom, hogy pont fel- és leszálláskor történik a legtöbb baleset, de ezek mégis bejöttek. Visszafelé szerencsére ablak mellett ültem és a mellettem levő hely üres volt.:) Bár amúgy is cseles voltam, mert rájöttem, hogy az utolsó órámat nem vagyok hajlandó úgy végigstresszelni, mint az első napon, ezért egész úton olvastam.:) Így teljesen kellemes és kibírható volt a hazaút.

Ja, persze, hogy hazafelé a kölni repülőtéren extra vizsgálatban is részesültem, mert a harisnyám veszettül beriasztotta a rendszert.:)

2011. január 30., vasárnap

Liebster Blog


Bruercsitől kaptam ezt a díjat és nagyon megörültem neki több okból is. Elsősorban, mert gondolt rám!:) Másrészt illik a blogomhoz a díj dizájnja, harmadszor pedig, mert németül van!;-) Na jó, nem leszek német mániás...csak kicsit.:)

Ehhez a díjhoz is kapcsolódnak tudnivalók, "szabályok".

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Akiknek tovább szeretném adni a 4. pont értelmében. Habár nem kezdők a témában, de nagyon szeretem olvasni őket és mások figyelmét is felhívni rájuk.;-)

Amilgade: az első "blogbarátnőm", már 3 éve követjük virtuálisan nyomon egymás sorsát:)

Altair: szintén nem tegnap kezdtük a levelezést és komolyan kíváncsi lennék arra, hogy ha leülnék egyszer beszélgetni, melyikünk száradna ki hamarabb;-)

Lekinek, hogy összejöjjön a 100. rendszeres olvasója.:)

2011. január 22., szombat

Rózsás óra


Alakul a romantikus kis sarkom.:) Itt ugyan még a földön van, de azóta a helyére került!

Imádom!:)

Tavaszra várva:)


Eddig bírtam a díszek nélküli lakás látványát!:)

Délelőtt beszerző körúton voltam és igazi virágot a hétfői elutazásom miatt nem akartam venni, de kicsit sikerült tavaszi hangulatot varázsolnom.:)

Volt egy gyönyörű 40 centi * 40 centis hófehér tulipános kép is, enyhe zöld színekkel, ami fantasztikusan jól nézett volna ki a falunkon, de éreztem, hogy azzal végleg átlépném Ákos ingerküszöbét, ezért nem vettem meg.

Jól tettem, mert már ezzel a hármas képpel sikerült elérnem a határt.;-)

Élőben lágyabb zöld, nem ennyire kontrasztos. A falunk sem ennyire sárga.:)

2011. január 15., szombat

Repülőgép


Gondoltam, hogy egyszer eljön majd az a pillanat, amikor közelebbről is találkozom eggyel, de valójában bíztam benne, hogy megúszom. Ugyanis félek tőlük. Nem a repüléstől, bár az elmúlt pár napban annyiszor hallottam, hogy "Ne izgulj, biztos nem zuhan le!", hogy már kezdek erre a részére is ráparázni. Magától a géptől félek, mert úgy néz ki mint egy hatalmas hal. Én pedig a nagy halaktól és mindentől, ami nagy és vízben úszkál félek. Szóval most erőteljesen barátkozom a gondolattal, hogy 24-én repülőre ülök.:) Németországba megyek okosodni az egyik általam könyvelt cég anyavállalatához. Jó lesz, mert 2 napon át csak nekem fognak magyarázni, úgyhogy még lógni sem lehet.;-) Szerda délután pedig újra a repülőgép...
Ettől függetlenül nagyon feldob, hogy a próbaidő alatt már ilyen lehetőséget kapok.:)

2011. január 9., vasárnap

Kezdődik...


Dávid pár napja rendszeresen úgy köszön el tőlem este, hogy "Te vagy a legszebb mama, imádlak!". Ma este azt is hozzátette, hogy:
-Te vagy a legcsinosabb!
Erre a szoba másik feléből hallom, hogy Kristóf enyhe kacajt hallat és megjegyzi, hogy:
- Hát az nem! - micsodaaa??? nem arról van szó, hogy a fiúgyerekek 7 éves korukig az anyjukat látják az eszményi nőnek?! Jaaa, hogy decemberben volt 7 Kristóf...bakker, ez ennyire pontosan működik?...ááá, pasik
- Neeem? Miért ki a legcsinosabb? - hagy tudjam már!
-A táncosnők!
-A táncosnők??? - honnan ismeri ez a gyerek ezt a szót? ráadásul a francba, hogy igaza is van...pasik...
- Igen, mert ha rózsaszín ruhád lenne és pörögne és korona lenne a fejeden, akkor te lennél a legcsinosabb!
Hát mégiscsak tündéri ez a gyerek!:) Vagy csak kezd kialakulni a diplomáciai érzéke? Áááá...pasik! Most mehetek sportolni!!!

SAL Január


Befejeztem és holnap viszem magammal a munkahelyemre az asztalomra.:) Majd ha egyszer eljutok egy hobby boltba, akkor veszek olyan kis festőállványt, mert pont ráférne és az tartaná lévén nincs szög a falon a cégnél és nem biztos, hogy díjjazná a főnököm, ha reggel nekiállnék kalapálni. A celluxos megoldás pedig nem túl elegáns.

Igaz picit csálé lett, de ettől függetlenül szeretek ránézni. Gyorsan el is kezdem hímezni a februárt, hogy az már egész jövő hónapban az asztalkám dísze legyen!

Alternatívák


Kristóf tegnap közölte, hogy vagy egy nagyobb testvért akar vagy külön szobát! Khmm...

Mondanom sem kell talán, hogy a legjobb barátjának két bátyja van, külön szobája és Kristóf a péntek délutánt náluk töltötte.:)

Padlásra várva...


Ilyenkor picit mindig elszomorodom,

mert hirtelen olyan üres lesz a lakás, de persze nem lehet egész évben Karácsony.:)


Kristóf is bánkódott a díszek miatt, ezért felvetettem, hogy mi lenne, ha februárban mi is megünnepelnénk a Valentin napot és telepakolnánk szívekkel a lakást. Egyszerre hördült fel a három pasi...:D

2011. január 5., szerda

Sportos élet:)


Annyira azért nem viszem túlzásba, de a kardióedzéseimre nem kell többet figyelnem (nem mintha manapság lennének;-)) ugyanis a munkába járásomon drasztikusan változtattam. Eddig a 80 perc utazás úgy oszlott meg, hogy 30 perc busz és 40 perc metró ill. 10 perc séta. Ettől a rengeteg üldögéléstől, főleg a metrótól viszont kezdtem befordulni. Ezért hétfő óta vonatozom. Így 70 perc alatt be is érek, ebből 30 perc vonat 10 perc villamos 30 perc séta!
Azaz naponta 60 perc séta! Hazafelé kifejezetten jó érzés levezetni kicsit a napközbeni feszültséget, amíg odaérek a suliba Kristófért! Remélem, nyárra valamilyen látható eredménye is lesz ennek a rengeteg gyaloglásnak!;-)

2011. január 4., kedd

Előszó a 8. bővített kiadáshoz


"A korszerű audiovizuális segédeszközök (a magnetofonszalagok, diafilmek stb.) nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az idegen nyelveket életszerűen sajátíthassuk el."

"A középiskolai tanulók ismerik már anyanyelvük nyelvtanát és betekintést nyertek egy idegen nyelvnek, az orosz nyelvnek a magyartól sok tekintetben eltérő grammatikai rendszerébe."

"Az átdolgozás az 1978. évi új német tantervek és az ezek alapján készült tankönyvek nyelvszemléletének figyelembevételével készült."

:)) Így jár az ember lánya, ha lelkiismeretesen nekiül a német nyelvtankönyvnek, hogy na most akkor hajrá, az elejétől a végéig elsajátítom újra. Ahelyett, hogy tanulna, szétröhögi az agyát és azonnal kényszert érez korszerű virtuális segédeszköz használatára.;-)

2011. január 2., vasárnap

Lizzie Kate SAL január


Szilveszter éjszaka ezzel foglalatoskodtam!:)

Úgyhogy a jelek szerint nem rúgtam szét a házat!;-) Pedig képzeljétek az egyik új kolleganőm azt gondolta, hogy mindennap meló után beülünk valahova Ákossal és bulizunk. Totál ledöbbent, hogy az oviba és suliba rohanok meló után. Mondjuk ez is egyfajta buli.;-) Plusz úgy értette a főnökünktől, hogy régen rockzenekarban énekeltem és simán el is hitte.:D Gyorsan felvilágosítottam, hogy annó én voltam az egyetlen, akit nem vettek fel az énekkarra, nem mintha menni szerettem volna, csak úgy "önkéntes" alapon besorozták az egész osztályt rajtam kívül.
A másik kolleganőm pedig azt hitte, hogy 26 éves vagyok!:) Ezt a két infót pedig tíz percen belül tudtam meg tőlük, úgyhogy aznap is alig fértem fel a buszra a májammal!:))

Na de önmagam fényezése helyett, vissza a hímzésemhez! Sajnos hiányzik két szín hozzá, ezért most hétvégén nem tudom befejezni, viszont már látom magam előtt, hogy milyen lesz, ha készen lesz! Király!:)

2011. január 1., szombat

Karácsonyi muffin újévkor;-)


Ááá, csak picit vagyok megkésve a karácsonyi sütitervvel.:) A zserbóig sajnos még mindig nem jutottam el, pedig már 3 hete beharangoztam Ákosnak és lassan kifutok a türelmi zónából.
Délután viszont a négy hete megvett muffin fűszerkeveréket próbáltam ki. Kotányi keverék: fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, gyömbér, csillagánizs, narancs- és vaníliaaroma és hasonló dolgok vannak benne. A zacsi hátulján recept is volt, ennek alapján hoztam össze, megbolondítva persze étcsoki darabkákkal a tésztáját és csokireszelékkel a tetejét. Hát! Lehet, hogy már túl sok mézeskalácsot ettem idén és ezért volt sok így muffinban is ez az ízözön, de az is elképzelhető, hogy tényleg nem egy telitalálat. Erős fekete teával persze simán lecsúszik majd reggelire, de többször nem próbálom ki. Látványra azért nem rossz!;-)
Helyesbítés: azóta tesztelte Ákos és szerinte tök finom és máskor is süssek ilyet! Szerinte azért jó, mert nem annyira édes, na nekem pont ezért nem ízlik annyira.:)

 

Made by Lena