2009. szeptember 2., szerda

Első nap az oviban


Szerencsére Dávid egész nap jól érezte magát tegnap és egyszer sem sírt, de még csak el sem szomorodott az oviban. Sőt! Amikor odaértem kint játszottak az udvaron és közölte, hogy még nem jön haza.:) Örültem, hogy legalább Kristóf lelkesen fogadott (ő pityergett is napközben, plusz ma reggel is), mert így legalább nem veszik biztosra az óvónők, hogy milyen szar anyuka vagyok.;-)

Ráadásul Dávid tegnap délután óta már itthon is másképp viselkedik. Olyan macsós lett, pedig eddig sem volt piskóta. :) Totál nagycsákónak érzi magát attól, hogy ovis lett. A szomszéd gyerekekkel is lazábban beszélget, poénkodik, olyan mintha egy nap alatt legalább egy évet öregedett volna.

Kíváncsi vagyok, hogy ma is ilyen lazán veszi-e a dolgokat. Egyébként a mai nap már nekem is könnyebben telik.:) Főleg úgy, hogy délelőtt egy barátnőmnél voltam, de itt a közelben, hogy ha véletlenül telefonálnának az oviból, akkor rohanni tudjak.:)

4 megjegyzés:

Kriszta írta...

Nem is értem, hogy fordulhat meg a fejedben, hogy rossz anyuka lennél!! :) Hja a fiúk, amikor kezdik érezni és éreztetni, hogy nagyfiúk..... :D :D

Viki írta...

Hát pedig megfordul...sokszor. Dehát egyes nézetek szerint ők választottak!;-)

A nagyfiúsodásból Neked gondolom most rendesen kezd kijutni.:) 13 év már komoly kor!;-)

Kriszta írta...

Hú, ne is mondd, hát nem egyszerű ez a kamaszkor, pláne, ha a leány is azt hiszi 11 évesen, hogy övé a világ! Tominál meg ez a nagyfiús, mondjad csak mondjad, én úgyis jobban tudom nézés visz a sírba :)

amilgade írta...

:-) Ügyesek!!! Tényleg megváltoznak amikor bemennek az oviba. Már egy kész felnőttet kapunk vissza.

 

Made by Lena