A dolgozó nő:D

Az elmúlt 3 nap annyira hosszúnak tűnik, mintha már vagy egy éve lett volna utoljára hétvége.:) Tegnap végül Ákos maradt itthon Kristóffal, hogy ne menjek rögtön a második munkanapomon táppénzre, de szerencsére végül nem is volt semmi baja Kristófnak és ma már mentek oviba.
Húúú, annyira ki vagyok ütve, hogy fogalmazni sem tudok.:) Sőt, ami még bosszantóbb, hogy esténként is teljesen használhatatlan vagyok. A varráshoz, hímezgetéshez, olvasáshoz fáradt vagyok, csak dől belőlem a szó (mhelyi témák természetesen, úgyhogy Ákost már kezdem sajnálni, hogy szétunja magát mellettem;-)) miközben próbálom magam minimálisan utolérni háztartásilag, végül beesek az ágyba. Pedig legalább az új nadrágjaimat fel kellene hajtanom, mert már nagyon unom, hogy minden nap szoknyában járok és figyelnem kell a harisnyára. Ráadásul hétfőn az új fekete magassarkú cipőm frankón feltörte a sarkamat, úgyhogy lejjebb kellett adnom a szintet.:)
Ettől függetlenül még mindig tetszik a munkába járás, bár sok mindent meg kell még szoknom. Persze, ez az este mosunk, mosogatunk, terigetünk, főzünk dolog nagyon nem tetszik, de majd csak belerázódom.