Dádi

Ma délután láttam egy piros kis pöttyöt. Kezdtem elszomorodni, hogy mégsem úsztuk meg a napot piros folt nélkül, amikor rájöttem, hogy rossz gyereket nézek.:) Kristóf karján volt valami kis pontocska, de nem allergiás.
Úgyhogy örömmel jelentem, hogy ma egy darab csalánkiütés sem volt Dávidon!:)
Holnap azért még diéta és Fenistil, holnapután csak diéta és péntektől fokozatosan visszaállunk a rendes kajákra. Hétfőn jó lenne, ha már menne oviba. Igaziból a csokis keksztől félek, hogy milyen hatása lesz. Ezért azt megpróbálom elhúzni, amíg csak lehet. Úgy egy hónapig.;-) Na jó, ha a jövő hét közepéig kibírná nélküle, az nagyon király lenne. Már látom, hogy péntektől megint szorosabbra fűzöm a kapcsolatomat a sütővel, hogy legalább házi sütiket toljon.:) Bár persze, simán megteszek még ennél többet is, csak most már jöjjön rendbe és nehogy holnap visszaessen!
Mellesleg a mai nap nagyon jót tett nekem. Délután aludtam Dáviddal két órát és hát igen, ez hiányzott már nagyon az elmúlt hetekben.:) Most végre így este tíz körül is embernek érzem magam.:)

Süti receptet keresek!:)

Tudtok olyan sütit, amiben nincs tojás, kakaó, csoki, dió, mák, mogyoró, lekvár, déligyümölcsök és sajt?

Dávid szerintem holnap 17:00-kor fog besokallni a háztartási keksztől és az albert kekszet mint alternatívát már bevetettem.:) Nyers gyümölcsöt sem ehet tízóraira vagy uzsira, úgyhogy elég gáz.

Pöttyök

Most éppen ott tartunk, hogy megint gratuláltam az egészségügynek.
Olyan lórúgás 3 kúpot kapott Dávid, amit nem igazán kellett volna. Reggel a bőrgyógyász semmit nem tudott kezdeni velünk, csak szigorú diétára fogta Dávidot (a legdurvább része, hogy semmi édességet nem ehet) és azt mondta, hogy ha a fenistil cseppek hatására nem múlnak el a pöttyök, akkor azonnal kórház és be kell feküdnünk pár napra. Mivel a kúpok jól enyomták a tüneteket, ezért nem lehet tudni, hogy a kisszámú pötty, minek a jele. Úgyhogy a mai naptól táppénzen vagyok. Végül is 3 hétig tudtam járni dolgozni! Kettőre tippeltem.:)

Csalánkiütés

A mai napunk igazán remek volt. Bár már tegnap délben kezdődtek a bajok. Ugyanis Dávid arcán és felkarján kb 20 kis hólyag lett, majd piros lett és ma reggelre nyom nélkül elmúlt. Ám délelőtt újra kezdődött az egész folyamat, jóval intenzívebben. Heim Pál kórházba be is ugrottunk, de rengetegen voltak és persze, mire beértünk már megint szinte minden kiütés elmúlt, így hazaküldtek minket, hogy majd holnap menjünk el a bőrgyógyászatra vagy ha rosszabb lesz, akkor jöjjünk vissza.
Hazafelé már a kocsiban újra kezdődtek a pöttyök, itthon ivott kalcium pezsgőtablettát, de semmi hatás. Helyette a feneke, lába az egész karja, arca tök foltos lett.:( Kocsiba ültünk és visszamentünk a kórházba. Ott még várakoztunk másfél órát és persze, hogy megint minden nyavajás pötty eltűnt. Talán ha tíz maradt mutatóba. Kapott egy kúpot Dávid, ami olyan frankón szívódik fel, hogy 2 órával később még kb a negyedét kikakilta!
Éjszaka és reggel még kúpoznunk kell és elvileg elmúlnak a pöttyök, ha nem, akkor reggel bőrdoki.
A reggeli bőrdoki már nem is kérdéses, ugyanis most estére megint tök foltos lett.:(
Annyival azért okosabbak lettünk a dokinál, hogy valószínűleg tartósítószer allergiás, azaz a nátrium benzoát ütötte ki. Tegnapelőtt evett először savanyú káposztát, azaz édest, de ez mindegy is és megnéztem a dobozát és szerepel rajta, hogy ez van benne. Neten kicsit böngésztem és kiderült, hogy ezt az élelmiszeriparban már nem is használják, mert sokan allergiásak rá, viszont a házi készítésű savanyúságoknál, lekvároknál előfordul, így aki erre allergiás, annak tilos ilyen ételeket ennie.
Most is tiszta pötty és félek, hogy nehogy fulladni kezdjen.:( Abban bízom, hogy ha eddig nem kezdett el, akkor nem durvul el jobban, mert ma már nem evett káposztát.
Ezt a állandó rettegést és féltést kihagyhatták volna a szülői csomagból!

Az új küldetésem:)

Képzeljétek az történt, hogy ma először felvettem a telefont a munkahelyemen. Mármint a vezetékest.:) Eddig nem mertem, mert ugyan nem ügyfélszolgálaton dolgozom, de rengeteg ügyfél hív és mivel nem ismertem a programot, nem akartam tíz percig vonalban tartani senkit, amíg kigubizom a számítógépen, hogy mit is válaszoljak. Arról nem is beszélve, hogy aki minket hív, az már eleve nincs nyugodt idegállapotban.
Viszont ma nagy levegőt vettem és felvettem a telefont.:) Meghallgattam mindenkinek a problémáját, megígértem nekik, hogy utánanézek és visszahívom őket. Így is tettem (már pusztán ettől a ténytől sokan lehidaltak...mármint a visszahívástól:)). És tudjátok mire jöttem rá? Tök jó érzés segíteni másoknak és megnyugtatni őket.:) Úgyhogy jövő héttől ez lesz a küldetésem, hogy ügyfélközpontú leszek ilyen formában is.:) Persze, már pont kezdek belejönni a saját melómba is, ezért túl sokáig nem "jótékonykodhatok", pedig tényleg jó.
Ráadásul sikerélményem is volt, mert pl. az egyik nő a beszélgetésünk végén megkérdezte, hogy máskor is beszélhet-e rögtön velem, ha valami gondja vagy kérdése van.:) Egy idősebb bácsi pedig célozgatott rá, hogy milyen jó, hogy nem a magas lóról beszélek vele, ahogyan ezt sok ilyen helyen megszokta. Szóval a májamat ma külön busszal kellett hazahoznom.:D

Jaaa, és ma nem volt téma a munkaidőm.:) Pedig totál felkészülten mentem dolgozni.:) Lehet, hogy tegnap mégis leesett nekik, hogy szálljanak le rólam.

6 óra

Ez is negatív bejegyzés lesz, de most csak ilyen élményeim vannak. Mondom, hogy csúnya a kinti világ.:)
Szóval kezd elegem lenni a munkahelyemen az új kollegák részéről a "vicces" hangnemű beszólásokból. Már többször is elhangzott az elmúlt napokban, hogy milyen jó nekem, hogy csak 6 órás vagyok. Eddig nem reagáltam rá, de ma már megtelt a puttonyom, így hasonlóan vicces hangnemben válaszoltam, hogy ez akkor lenne király, ha a 8 órás béremet kapnám a 6 órára, így nem annyira az. Mire jött a válasz, hogy én még mindig mennyivel jobban jártam, mert ők a 10 óra munkára kapják a 8 órás bért. Ugyanis állandóan túlóráznak. Itt már komolyan felment bennem a pumpa, de jó vagyok konfliktuskezelésből:), ezért még mindig nem vették észre rajtam, hogy elöntötte az agyamat a kaki.
Kifejtettem, hogy 8 órás melónál (mivel ez már nem az első munkahelyük) kalkulálhatnak azzal, hogy van túlóra és ha az a gyakorlat, hogy ezt nem igazán fizetik ki, akkor először is jelezni kell a főnöknél, hogy kéne vagy be kell építeni a béralkunál eleve vagy lehet menni keresni más munkát. Tudom, pocsék főnök lennék, de nagyon nem bírom, amikor valaki állandóan a túlórák miatt panaszkodik. Ráadásul úgy, hogy a legtöbb esetben a napi 8 órában azért elég sok olyan dolog történik sok mindenkinél, ami nem a melóról szól vagy pocsék hatékonysággal végzik a dolgukat.
Amúgy, ha valaki rendszeresen teljes erőbedobással dolgozik napi 10-11 órát és tényleg csak fél óra ebédszünetet tart közben, az szerintem úgy kipurcan 3-4 hét után, hogy komoly egészségügyi tünetei lesznek. Ha viszont ugyanilyen hatékonyan dolgozik napi 8 órában, akkor sok esetben nincs is szükség túlórára. Persze mindig van pár húzós nap vagy határidős meló, amikor nem lehet kivédeni a túlórát, de nem napi rendszerességgel.
Különben pedig felnőtt emberek, ha baja van, akkor kommunikálja a főnöke felé, ne azt nézegesse, hogy a kollégája mit és mennyiért. Mindenkinek megvan a lehetősége. Ha legközelebb beszólnak, akkor tényleg azt fogom válaszolni, hogy kérjék át magukat 6 órába, aztán örüljenek!
A hab a tortán az volt, amikor mondta az egyik gyeremektelen csaj, hogy ez milyen jó szöveg, hogy a gyerekeimért kell menni az oviba és ezért nem tudok túlórázni. A következő mhelyén majd ő is ezt kamuzza...persze hozzátette, hogy ne vegyem magamra, mert nem azért mondja. Ja, nem vettem.
Szóval ez a szomorú, hogy a nők sem értik meg 6 órát. Azt a részét veszi, hogy én alig melózom. Ez az "alig" ugye 2 órával kevesebb, mint az övé, de a fizum is ennek arányában alakul. Abba az oldalába pedig nem gondol bele, hogy mellesleg 2 kisgyereket nevelek, háztartást vezetek (vagy legalábbis kísérletet teszek rá) és próbálok gondoskodni arról, hogy a következő generáció ne legyen annyira gáz, mint amennyire az lesz, ha mindenkinek karrierista apuka/anyuka jut.
Ezek után a távmunkának mekkora esélye van? Hihetetlen, hogy mennyire érettlenek vagyunk rá. Csak az irigység mindenekfelett!
Ja, és mindezek mellett a munkahelyi társasággal még mindig szerencsém van! Persze nagyrészt a régi kollegáimnak köszönhetően.

Lányok:)

Az egyik gyerekem már csajozna, de pattintva lett. A másik pedig pattint.:)

Persze, hogy a kicsi (Dávid) próbálkozott be a nála egy évvel idősebb, azaz kemény 4 és fél éves kislánynál (akinek egy másik kisfiú a szerelme és ez kölcsönös amint az a szülőin kiderült) azzal a szöveggel, hogy játszanának-e együtt. Kislányka lazán közölte a drágaságommal, hogy "Nem játszom veled, mert buta vagy." Na most ezt egy anyai szívnek hallani, amikor a drága kis hapsikája hatalmas szemekkel közli, hogy "nem játszik velem, mert buta vagyok", komolyan az volt az első gondolatom, hogy másnap megkeresem ezt a kis ribit és jól helyreteszem.:) Miután kiderült, hogy Dávid abszolút férfiasan vette a lapot, azaz visszament a haverjához, a "Körtés Dávidhoz" (akinek meglepő módon körte a jele) és autóztak tovább és különösebben nem izgatta fel a dolog, én is lehiggadtam.:)

Kristóf pedig már kb egy hete játszik egy kislánnyal és van már 3 fiúbarátja is. Ma pedig odament hozzá egy másik kislány is és megkérdezte Kristóftól, hogy lenne-e a barátja. Mire Kristóf egyenesen közölte, hogy nem, mert neki már van elég barátja. Kicsit lehidaltam, amikor ezt ilyen formán elmesélte. Elmagyaráztam neki, hogy biztos nagyon megbántotta a kislányt és máskor nyugodtan mondjon igent, mert sok barátja lehet valakinek. Erre viszont levezette Kristóf, hogy ez a kislány sokszor van büntetésben, de ő nem szereti, ha a baráti büntetésben vannak, ezért csak olyan gyerekekkel barátkozik, akik soha nem voltak büntiben. Még nem sikerült eldöntenem, hogy ennek most örüljek-e avagy ne.;-)

Iskolaérettség

Kicsit félve írom le ezt a bejegyzésemet, mert lehet, hogy rosszul értelmeztem a történteket, de úgy érzem, hogy ha máshogy kellett volna érteni, akkor azt máshogy kommunikálta volna az a kedves Hölgy, aki már reggel 7:20-kor hangulatba hozott az oviban. Nem óvónő, nem is dadus, hanem külsős gyógypedagógus. Vagy fejlesztő gyógypedagógus? Nem sikerült rendesen megjegyeznem.

Az alaphelyzet az, hogy már megint úgy érzem, hogy túlságosan rágerjedünk egy olyan dologra, ami még bőven ráér. Nevezetesen az iskolaérettség és az ehhez kapcsolódó mindenféle felmérések. Szakemberek által. Természetesen. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de amikor ovis voltam, totál nem csináltak ilyen kardinális kérdést az iskolakezdésből. Ha előző év szeptember 1 és tárgyév augusztus 31 között születtél, akkor mentél iskolába és kész. Esetleg a nyáriaknál néztek valamit, de hogy minket évveszteseket nem zaklattak mindenféle tesztekkel, az ezer százalék!

Manapság ez nem így van. Legalábbis a mi ovinkban volt tegnap egy felmérés, lesz február környékén egy és év végén is. Igen, szülői hozzájárulással, de mivel nem vagyok szakember ezáltal könnyen befolyásolható vagyok a témában, ezért beleegyeztem.

Tegnap volt kint egy külsős gyógypedagógus, fél óra alatt megíratta az egy oldalas feladatsort és ma reggel volt az értékelés. Azaz minden szülő személyesen találkozott a nénivel.

Az értékelésről én naívan azt gondoltam, hogy megnézzük együtt a feladatokat, láthatom, hogy mit rontott el Kristóf és meghallgatom a következtetést.

Ehhez képest úgy zajlott az egész, hogy miután megmondtam Kristóf nevét és megtalálta a nő a papírt, amit nem fordított felém, rögtön, némi aggodalommal a hangjában, azt kérdezte, hogy "Jövőre iskolába akar menni a gyerek?" Persze, hiszen addigra majdnem 7 éves lesz és értelmes, miért maradna oviban? Erre nem kaptam választ és amikor végig akartam nézni a feladatlapot, akkor rögtön azt válaszolta a rendkívül szimpatikus nő, hogy erre most nincs idő, (senki nem volt ott rajtam kívül) megadja a telefonszámát és valamelyik szombaton majd menjünk el hozzá és egy óra alatt újra felméri Kristófot és annak alapján mond véleményt. Gyorsan hozzátette, hogy ingyenes. Viszont bennem már táncot lejtettek az ördögök és láttam leki szemeimmel, amint sajnálkozik szombaton, hogy "hát-hát, itt komoly gondok vannak és kellene még jönni párszor, X ezer lesz, köszönöm." Mert ugye a gyerekednek a legjobbat akarod és hát nyilván ne kreténkedjen a suliban, azért mert Te nem fejlesztetted időben. Azért megkérdeztem, hogy most szombat jó-e, de rögtön közölte, hogy már elég zsúfolt, így az ördögök hangos kacajra fakadtak és vörös betűkkel villogot az agyamban a "pénzlehúzás" szó. Ezzel párhuzamosan lettem egyre idegesebb, főleg mivel Kristóf feladatlapjának alján azt láttam, hogy rajzolt csak úgy egy fél kart és totál máshova egy szemet. Elég horrorisztikus látvány volt.:) Úgyhogy megkérdeztem, hogy ennyire tragikus-e a helyzet, de megnyugtatott, hogy nem, csak most derüljün ki, milyen hiányosságok vannak. Nem hittem neki, mert az egész tök hiteltelen volt ezzel a "most nincs rá idő, jöjjön el hozzám ingyen" szöveggel.

Délután szerencsére Kristóf óvónénije volt az ügyeletes, így kifaggattam. Megnyugtatott, hogy nincs semmi gond Kristóffal. Azon azért ő is meglepődött, hogy Kristóf összevissza rajzolta a testrészeket a lapon (mert ez komoly gond lenne, ha nem lenne tisztában a testrészek síkbeli ábrázolásával), konzultált is a régi óvónéninkkel, aki megnyugtatta, hogy tud Kristóf embert rajzolni és minden mást is alapvetően jól rajzol. Tényleg tud, még soha nem rajzolt külön testrészeket és minden testrésze megvan minden embernek.

Hazafelé nem bírtam ki és megkérdeztem Kristófot, hogy ugyan miért rajzolt egy fél kezet , szemet és ilyeneket csak úgy a lapra. Kiderült, hogy azért, mert szerinte az volt a feladat, hogy a félig megrajzolt ember hiányzó testrészeit kellett lerajzolni: így ő szépen sorban lerajzolt mindent külön a lap aljára. Miközben ezt magyarázta, akkor jött rá, hogy jaaa, a rajzot kellett volna kiegészíteni.:))) Gyorsan visszamentünk az oviba, hogy megnyugtassam az óvónénit, hogy annyira nem gáz a gyerek.:) Csak a feladatértéssel van a gond, de az az óvónénink szerint is inkább azért, mert keveset járt oviba. Ráadásul még nem szocializálódott rendesen és csomó energiát elvesz az, hogy ne izguljon, ne sírjon, ha új, idegen szituba kerül az oviban. Mindez pedig annak köszönhető, hogy tavaly sokat beteg volt és nem szokta meg az ovit, de ha már kiscsoportba felvették volna, akkor kiscsoportban lett volna betegesebb és a középső csoportban normálisan szocializálódott volna és most kevésbé lenne félénk. Ezt nem az óvónéni mondta, csak a magánvéleményem.
Egyébként a lap másik oldalára profin lerajzolta magát.
Ez a "vizsgálat" egyébként a diszlexiát szűrte, mint délután megtudtam. Óóóó, és meglepő módon az is kiderült, hogy a szombat utáni plusz alkalmak már nem ingyenesek.;-) Sok kis kielégült ördögöm van.:D

Itt válaszolok...

...a tegnapi kifakadásomra kapott kommentekre.
Első körben köszönöm a vígasztalást és örülök, hogy a bajban sem vagyok egyedül.:)
Másodszor pedig igazatok van, még nagyon az elején vagyok és némi szervezéssel mehet ez talán jobban is. Még nem látom át, hogy hogyan, de majd csak kialakul.
Az is biztos, hogy időt kell szakítanom magamra és akármilyen kedvetlen is vagyok este, erőt kell venni magamon és varrni vagy hímezni, mert valószínűleg csak elkezdeni nehéz. A gyerekek fél kilenckor már alszanak és 11-éjfél előtt úgysem alszom el, tehát az időm megmaradt, csak némi energiára lenne szükség.:)
Most arra inkább nem gondolok, hogy a munkám miatt tényleg vissza kellene rázódnom az angol és a német nyelv rejtelmeibe, mert akkor megint megzuhanok.:D Ugyanis a tanulásra is csak esténként lenne időm. Azt is figyelmen kívül hagyom, hogy mosogatni, főzni és mosni is lehet este.;-)
Egyébként ma már olvastam a metrón!:)
A munkahelyemmel pedig ma is tapasztalhattam, hogy mekkora szerencsém van. Mármint azzal a részével, hogy nem vadidegen emberek közé kell beilleszkednem. És az ilyen napokon mint a mai is, amikor enyhén kikészülve megyek be, vannak lányok, akikre számíthatok, akik kedvesek, megértőek és némileg biztos pontot jelentenek ebben a rohanó, új életemben. Ugyanis ebédnél tök jó volt megbeszélni ezeket a dolgokat a többiekkel, akik szintén hasonló cipőben járnak vagy hamarosan járnak majd. Csak sajnos ők sem jöttek rá a hogyanra. Ettől függetlenül délutánra már kezdtem kicsit magamra találni.:)

Nem akarok...

...holnap dolgozni menni! Ennyi elég volt! Egyszerűen unom, hogy nincs időm azokra a dolgokra, amik eddig az életemet jelentették. Minden felborult, csak a rohanás van, a rengeteg ismeretlen ember, az egész napos hangzavar és ötre mire végre hazaérünk, már totál kivagyok és hiába akkor kezdődött régen a nap szorgoskodóbb része, most már képtelen vagyok bármit is csinálni.:( Az is frusztrál, hogy hétvégén is takarítás a program, mert hétköznap ugye nincs rá idő. Pedig ilyenkor a gyerekekkel kellene csinálni valami közös dolgot és velük lenni.
Most este is varrni kellene vagy olvasni és holnap lelkesen mutatni, hogy mit készítettem vagy olvastam és nem pedig azon nyavajogni, hogy mennyire borzasztó ez az egész.
Elfáradtam! Kikészültem. Nem ilyen lovat akartam.

Persze, tudom, örülhetek, hogy ebben a hülye, kiszámíthatatlan világban van munkám. És tényleg örülök, mert jó helyen vagyok. Csak iszonyúan hiányzik a védett kis régi életem!:(

És gyűlölöm, hogy abban a korban élek, amikor a nők is kénytelenek dolgozni menni!!!! Fel kellene már ismerni a Család fontosságát és hatását a társadalmi folyamatokra!

Haj...hajjj

Reggel nyolckor fodrásznál kezdtem (Nooormális, Maaaargit?;-)) és mivel 7-8 havonta jutok el hozzá, ezért megint 10 centi vágást kértem. Vagy nagyon korán volt még vagy nem tudom, de "13 centi, maradhat?":) lett belőle. Pedig direkt lemértem vonalzóval, hogy ha tíz centivel lesz rövidebb, akkor még pont össze tudom fogni az első tincseket is hátra. (Na ezt nem tudom érthetőbben írni). Most viszont hiába fogom össze hátul, elöl ugyanúgy az arcomban van az egész. Még jó, hogy a fülem mögé elér és hogy nem olyan sok a hajam, hogy elálljon tőle a fülem.:D
Amúgy tetszik!:) Jövő hétvégén be is színezem újra vörösre!

Családtervezés:)

Most látom, hogy az előző bejegyzésem volt a 100. Valaki stikában besegíthetett, mert úgy 65 körülre emlékeztem.:D
Mindegy, nem erről akartam írni, hanem Kristófról. Azaz régebben olvastam, hogy a kisfiúk 5-7 éves koruk körül "szerelmesek"az anyukájukba. Örömmel állapítottam meg a héten, hogy normálisan fejlődik a gyermek.:))
Ugyanis azt már többször kifejtette, hogy ő örökre velünk fog élni, de most kicsit elkezdtem firtatni a dolgot, hogy mi lesz akkor ha gyereke lesz. Megnyugtatott, hogy az nem gond, hiszen - idézem- "Belőled fognak kibújni a gyerekeim és akkor már én felnőtt leszek és neked 2 bácsi kell (én és a Papa), hogy tudjunk figyelni ennyi gyerekre".
Megzabálom!:)

Szétesve, de törve nem!:)

Az előző hét vánszorgott, ez pedig rohan!
Változatlanul nem találom a közös halmazt a háztartásvezetés és a meló között. Úgy látszik nekem vagy az egyik megy vagy a másik.;-)
Egyébként már olyan nagy dolgok történtek, hogy kaptam névjegykártyát és durván 100 liter esővizet a gatyámra, amíg ma elértem a buszmegállóig. Egyszerűen nem lehet annyira lehúzódni a járdán, hogy a buszok, kisbuszok és kocsik ne fröcsköljenek le. Még jó, hogy hazafelé esett az eső és nem reggel mentem be ilyen állapotban.:)
A változatosság kedvéért ma is öttől szülőin csücsültem, csak most Dávid csoportjával. A különbség: nem idegesítettek fel semmivel és egy óra alatt vége is lett.
Óóó, a háromból kettő nadrágomat már felvarrtam és még sikerült a hosszukat is jól beállítanom! Viszont! Életemben először bevállaltam a nagyobb méretet, de nem kellett volna 2 számmal nagyobbat vennem, mert ma már kezd lecsúszni a szép új gatya. Fogyni biztosan nem fogytam, csak egyszerűen túlságosan biztosra mentem a próbafülkében.:)
A munkahelyemen változatlanul jókat derülünk. Kezdem kiismerni magam a munkámmal mármint a használandó programmal kapcsolatban is. Szóval alakulgatok.
Egy nagy hátránya van ennek az új életformámnak. Azaz van több is, de ez a legkárosabb. Napi 3 neszkávéval működöm. Rájöttem, hogy ha délután ötkor még iszom egyet, akkor este tízig még két dolgot (pl. varrás- főzés vagy sport-főzés vagy mosogatás-mosás) képes vagyok megcsinálni. Azért ez is haladás a múlt heti nullához képest.:)

Tapasztalatok

Összejött pár az elmúlt héten.Van komolyabb és hanyagolhatóbb is. Utóbbi csoportba a hajmosás tartozik és miközben leírtam, hogy hanyagolhatóbb, rájöttem, hogy mégsem annyira, mert tök sok időt vesz el és utálok 3 naponta hajat mosni, főleg szárítani. Eddig elég volt 5 naponta, de ez a koszos levegő teljesen hazavágja a hajamat.

Arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy a magassarkú cipő által okozott seb, mennyi idő alatt múlik el a sarkamról. Már lassan 7 napos a drágám, de még mindig elég intenzív. Pedig már nagyon szeretném újra kínozni a lábam, mert kezdem unni, hogy hanyagolnom kell a fekete ruháimat. Ugyanis a kényelmes és egyben szép cipőm: barna. Szívás.

A nadrágjaimat még mindig nem varrtam fel. Ma estére terveztem, de mivel ez a nap kb öt perc alatt eltelt, szemben az előző öttel, amelyek hosszúsága tényleg simán megfelelt bő egy évnek, szóval mivel ilyen gyorsan este lett és gyakorlatilag ma is ruhák után rohangáltunk, ezért kivagyok és nem varrok. Majd holnap...

Egyébként ha már a ruháknál tartunk. Meglepődve és megdöbbenve veszem észre magamon azt a hatalmas változást, hogy tetszik, hogy elegánsabban öltözködöm. Nem feszélyez sem a magassarkú, sem a harisnya, sem a szoknya. Jó, a szoknyára idén nyáron teljesen átálltam, de akkor is, régen, akkor éreztem jól magam, ha úgy néztem ki, mint aki éppen egy rock koncertre indul. Most pedig fel sem merül a bakancs, farmer, póló verzió munkahelyi dresszkódként.:)

Olvasni még mindig nincs energiám. Mármint könyvet. Fizikailag olyan szinten vagyok fáradt, mint amikor Kristóf megszületett és hazamentünk a kórházból. Emlékszem, hogy öt hetes volt, amikor először olvasni lett időm (pedig régen is rengeteget olvatam) és akkor is csak az Elle-t voltam képes forgatni és kb 3 napom ráment mire átrágtam magam rajta. Ez most hasonló szitu, igaz Elle-t már egy éve nem vettem.
Mindenesetre nagyon jó lenne már újra olvasni, főleg mivel kettő könyvben is benne vagyok.

A varrásról, hímzésről nem is beszélek. Az igény megvan, nagyon hiányzik mindkettő, ráadásul az új Tilda könyv még motivál is, de ez sem elég ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjek.

A sportolás...khm...ezen a héten azt is buktam. Hétfőtől erre próbálok újra összpontosítani, hogy kajáljak rendesen a munkahelyemen és ezáltal este legyen energiám. Ne fájó fejjel toljam kakaóra a csokifagyit. Utóbbi elég friss élményem, mert fél órával ezelőtt erre a kettősre néztem a Gilmore-t.:))

Vidámkodás

Azért az annyira jó, hogy többen voltunk a cégnél, akik egyszerre mentünk el szülni, kettő gyermekünk lett és körülbelül mostanában mentünk vissza. Így a sok új arc között van egy összeszokott kisebb társaság is. A legjobb pedig az, hogy sok csajjal ugyanott tudjuk folytatni, ahol 6 éve abbahagytuk.
Történetesen ma, amíg elértünk a buszmegállóig (3 perc) az egyik lánnyal szó szerint könnyesre röhögtük magunkat, a hasizmaim totál megfájdultak a sok nevetéstől és az arcizmom is beállt. De annyira jó volt!:)))
Szerencsére az egyik közvetlen új kolleganőmmel is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, ezért délben is volt egy intenzív 20 perce az arcomnak.;-)

Szülői értekezletes kiakadás

Kedden este volt Kristóféknak egy maraton szülői értekezlet, amin legalább öt alkalommal nyílt ki a bicska a zsebemben! Ugyanis fel nem foghatom, hogy miért kell alárendelni az óvodai rendet a különböző különóráknak!!! Lehet menni angolra, sakkozni, úszni és hittanra. Nincs ezzel semmi bajom, ha nem próbálják rákényszeríteni a szülőkre különböző gusztustalan módon (ezt majd kifejtem, mert még mindig nem tettem túl magam rajta) ezeket az órákat és ha nem megy azon gyerekek kárára, akik nem vesznek részt ezeken a foglakozásokon.

Nyilván különbözőek vagyunk és másképp gondoljuk, hogy egy 5-6 év közötti gyereknek mire van szüksége. De! Amikor a szülői elején azzal indít az óvónő, hogy ez milyen rendes csoport és ebéd után mindenki milyen szépen alszik vagy csendben fekszik, akkor rendkívül érdekes az, hogy miért kell fél kettőre, azaz az alvásidőre szervezni a különangolt! Mindez pedig úgy lett bevezetve, hogy ilyen jó, olyan jó ez a tanár(!) néni és imádják az iskolások (valszeg óvónénink barátnője) és ő megelőlegezte neki a péntek fél kettőt, ha nekünk nem baj, mert menjen minden gyerek angolra és akkor nem lesz gond. Itt még visszafogtam magam. Viszont, amikor kiderült, hogy azok, akik nem mennek angolra, majd más csoportokban alszanak, akkor jelentkeztem! Hogy ezt talán mégse! Egyrészt Kristóf tuti, hogy nem megy még angolra, mert előbb tanulja meg rendesen a magyar szavak kiejtését, másrészt bőven lesz ideje tanulni még, harmadrészt az alvásidő semmiképpen sem tanulóidő. Negyedrészt van pár kiscsoportos is a csoportjukban (pl. Dávid), akik most szokják az ovit és talán ne pakolgassuk őket vadidegen csoportokba aludni!!!! Nem lettem népszerű, de leszarom! A túlbuzgó sznob anyuka, aki az összes létező különórát beikszelte és amúgy szinkronúszik is a gyereke, rögtön jelezte, hogy ha az ő lánya alszik délután, akkor este 11-ig nem alszik el. Mi pedig, a normálisak:D (mert páran csatlakoztak hozzám) kifejtettük, hogy pont az a baj, ha kimarad a délutáni alvás, mert akkor hattól kezelhetetlenek. Viszont mivel már délután 3-kor felébresztik őket, ezért nyolckor gond nélkül elalszik egy ekkora gyerek, aki reggelenként hatkor kel.

Az is borzasztóan zavaró volt, hogy folyamatosan az előző csoportját szídta az óvónő. Hogy azok között milyen sok rossz gyerek volt. Az egyik, általam normális csoportba sorolt anyuka meg is jegyezte, hogy milyen nehezen dolgozza fel az előző évet az óvónéni.:)

Az úszással az a bajom, hogy eltűnik majd x gyerekkel az egyik óvónő és a dadus, a többieknek pedig nyilván nem fog rendes foglalkozást tartani azon a napon az óvónő. Csak úgy lézengenek majd. Arról nem is beszélve, hogy szerintem nem az ovit kellene a tisztelt szülőknek leterhelniük azzal a kívánsággal, hogy tanuljon meg úszni a gyerek. Ha nekem fontos, akkor majd hétvégén vagy kora este elviszem a gyerekemet és nem ezt a nekem kényelmes megoldást választom!

Ugyanez igaz az összes különórára! Nem gondolom úgy, hogy az óvodának ilyen szerepet kellene vállalnia. Főleg annak ismeretében, hogy tök pici termek vannak, rengeteg gyerek és kevés óvónő! Aki már most kis zsenit akar képezni a gyerekéből, az vegye a fáradtságot és szervezze meg magának!

Ja, és nem azért nem akarom küldeni a fiúkat sehova ezek közül, mert drágának találnám, hanem, mert ebben az életkorban szerintem játszani kell, játszva tanulni és az óvónénik erre tökéletesen alkalmasak és képzettebbek, mint bárki más, aki a gyerekeket tanítani próbálja. Az úszással kapcsolatban pedig számtalan egyéb jellegű okom van. Magát az úszást nem ellenzem, de nem ilyen formában. Ha lenne kedve Kristófnak, akkor járhatna is máshova(!), de nem szeretne menni.

Amin pedig végképp berágtam az az, hogy tegnap amikor jöttünk hazafelé Kristóf elkezdte mesélni, hogy mondta az új óvónéni (aki most dolgozik először óvónéniként, eddig marketinges volt, de kedves és szereti a gyerekeket és Kristóf is nagyon csípi), aki egyébként nem volt ott a szülői értekezleten számunkra sem publikus, de nyomós ok miatt, szóval azt mondta Kristófnak, hogy majd lehet menni úszásra és ott először csak labdáznak és pancsolnak a vízben és nagyokat játszanak, de csak akkor mehetsz, ha "az anyukád befizette a sárga csekket"!!!! A "-jeles részt Kristóf háromszor ismételte el öt perc alatt, hogy ez a feltétel. Köpni-nyelni nem tudtam.

Egyrészt előző este a szülőin mindenki beikszelte, hogy hova akarja küldeni a gyerekét, ezért talán nézzük meg a listát és max. azokkal a gyerekekkel beszélgessünk erről akik mennek és maguktól felhozzák a témát. Másrészt, amin jobban kiakadtam, mi az, hogy egy ekkora gyereknek ilyeneket mondunk????
Egyébként az úszóoktató mondta előző este, hogy 130 centi mély a víz, amiben egy 122 centis gyerek elég nehezen pancsol. Szerintem.

Itt a vége, meglepődnék, ha végigolvastátok volna!:) Hosszú lett és unalmas, de legalább kiírtam magamból.:)

Az első...

...mozgó fogacska!:))
Kristófnál természetesen. Nálam nem lenne ennyire örömteli a hír.;-)
Vacsora közben panaszkodott, hogy fáj a bal felső első foga és amint megfogtam rögtön éreztem, hogy mozog picit. Valószínűleg túl érzékeny lettem az elmúlt években, mert majdnem elsírtam magam örömömben és bánatomban egyszerre, hogy már ennyire nagy Fiam van!:)

Metrózás

Amúgy korrekt kis esettanulmányt tudnék írni a visszarázódási folyamatról.:)

Mondjuk a metrózás még mindig a kedvenc témám, mert hihetetlen, hogy milyen faarccal tud mindenki utazni.:) Mármint reggel, amikor megyek és az első pár megállónál pont annyian vagyunk, hogy mindenki ül és szobrosat játszik. Hétfőn még érdekelt, hogy keresgéltem a kis apró jeleket, amelyek arra utalnak, hogy esetleg némi élet is pislákol itt valakiben. Pl. totál ledöbbentem, amikor egy iszonyúan konzevatívan öltözött (amúgy harmincas) nőn, bokaláncot láttam! Ennél csak azon lepődtem meg jobban, amikor a teljesen jólöltözött, konszolidált és ápolt 75 év körüli házaspár felszállt, leültek velem szembe. Szegény bácsika már kezd egészségileg kicsit leépülni, de látszik, hogy fiatal korában vagány lehetett, mert az alkarján egy tök jó nonfiguratív tetoválás volt. Totál nem illett a bácsihoz, így folyamatosan bámultam a karját és próbáltam elképzelni, hogy én hogyan mutatnék ennyi idősen majd egy ilyesmi tetoválással.:) Akármennyire is fontolgatom a tetoválást, be kellett látnom kb. 6 megállónyi idő alatt, hogy nem tetszett az összhatás. Szóval hétfőn még így elszórakoztattam magam a metrón, de kedden már alapvetően a zenére koncentráltam (gondolom faarccal;-)), ma pedig már eszembe sem jutott, hogy mások is vannak körülöttem. Benyomtam a fülembe a fülhallgatót és csak utaztam. Így csatlakoztam a totál savanyúpofák táborához.:) Ha majd nem leszek ennyire fáradt ettől az új szitutól, akkor olvasni fogok a metrón újra, kivédve ezáltal az elemezgető kedvű újonc utasok érdeklődését.;-)

A dolgozó nő:D

Az elmúlt 3 nap annyira hosszúnak tűnik, mintha már vagy egy éve lett volna utoljára hétvége.:) Tegnap végül Ákos maradt itthon Kristóffal, hogy ne menjek rögtön a második munkanapomon táppénzre, de szerencsére végül nem is volt semmi baja Kristófnak és ma már mentek oviba.
Húúú, annyira ki vagyok ütve, hogy fogalmazni sem tudok.:) Sőt, ami még bosszantóbb, hogy esténként is teljesen használhatatlan vagyok. A varráshoz, hímezgetéshez, olvasáshoz fáradt vagyok, csak dől belőlem a szó (mhelyi témák természetesen, úgyhogy Ákost már kezdem sajnálni, hogy szétunja magát mellettem;-)) miközben próbálom magam minimálisan utolérni háztartásilag, végül beesek az ágyba. Pedig legalább az új nadrágjaimat fel kellene hajtanom, mert már nagyon unom, hogy minden nap szoknyában járok és figyelnem kell a harisnyára. Ráadásul hétfőn az új fekete magassarkú cipőm frankón feltörte a sarkamat, úgyhogy lejjebb kellett adnom a szintet.:)
Ettől függetlenül még mindig tetszik a munkába járás, bár sok mindent meg kell még szoknom. Persze, ez az este mosunk, mosogatunk, terigetünk, főzünk dolog nagyon nem tetszik, de majd csak belerázódom.

Gin-tonic fájdalomcsillapító kúra!:)

Altair kevert nekem egy pohárral, de a közelbe tette az egész üveget szerencsére! Nagyon köszönöm, jól jött!;-)

Amilgade, szerintem Te is tölts magadnak egy kiadós adagot...ha szereted!:)

Welcome to the real world!

Így érzem magam!
Ugyanis Kristóf most estére teljesen visszaesett. Brutális hasmenése van.:( Holnap nem mehet oviba. A munkahelyemen pedig sokkal, de sokkal jobban éreztem magam, mint ahogyan arra számítottam.:) Tök jó fej emberekkel kerültem egy szobába (négyen vagyunk és közülük senki nem dolgozott ott, amikor eljöttem), csomót röhögtünk, segítőkészek, kedvesek és normálisak. Akiket ismertem régebbről, azok is kedvesen fogadtak és hát ott dolgozik a legjobb barátnőm is és végre együtt ebédeltünk megint!:)

Szóval az a piros tabletta nagyon izgatja a fantáziámat és közben hatalmas lelkiismeretfurdalásom van miatta.:(

Ezt nézzétek!:)

Ilyen szépséget hoz nekem majd a postás!:)

Köszönöm Barbi!:)

Annyira jó ez a kis barátságos blog-világ!:) Az ember ideül egy iszonyúan pocsék hangulatban a gép elé, majd perceken belül sokkal jobb kedvre derül!

Áááááá hangulat

Már minden bajom van!
Ráadásul most ahelyett, hogy kikapcsolódnék, mehetek főzni, hogy legyen holnapra ebédem és estére vacsi. Mármint holnap estére.

Megnyugtató...

...érzés, hogy teljesülnek az ember kívánságai!:) Már csak arra kell rájönnöm, hogyan tudnám elérni,
a) hogy picit hamarabb bekövetkezzen az, amit szeretnék, azaz ne 3-4 év csúszással;-)
b) befagyasztani az ízlésemet és ezáltal a kívánságlistámat

Ez az egész most éppen azért merült fel, mert az Éva Kézimukában láttam Michael Powell készletet. Négy évvel ezelőtt teljesen odavoltam ezekért a mintákért és többek között ebben az üzletben is sajnálkoztam, hogy nem forgalmazzák és sehol máshol Magyarországon. Mostanában pedig több helyen is belebotlottam már. Igaz, hogy még mindig nagyon tetszenek ezek a minták, de időm már abszolút nem lenne ekkora képek hímzésére. Illetve a b) pontra is szeretnék hivatkozni;-) azaz, ha mégis hímzek, akkor már nem ezt választom, mert azóta vannak olyan tervezők, akik sokkal jobban bejönnek.

Vírus

Már be is nyelt egy hányós-fosós-hőemelkedéses vírust Kristóf.:( Reggel 6-kor rögtön ezzel nyitott.
Dávidnak semmi baja és volt kedve egyedül is oviba menni, bár kikötötte, hogy ebéd után hazajön.:) Így őt elvitte Ákos és haza is hoztuk kora délután. Mint kiderült délelőtt az ő csoportjából is hazavittek egy kislányt, mert hányt. Jó lenne, ha Dávid megúszná, de nem sok reményt fűzök hozzá.
Hétfőn lesz elvileg az első munkanapom...

Éééés megcsináltuk!:)

7:25 ovi
7:40 buszmegálló
7:45 busz indulási ideje

YEEES!:)

Így tét nélkül jók vagyunk, kíváncsi vagyok, hogy élesben is sikerül-e majd!

Az történt...

...hogy ma kibírtam és csak 4-re mentem a gyerekekért (holnap már tényleg negyed ötre megyek!:)) és még így is negyed órát kellett a lelkükre beszélnem mire hajlandóak voltak elindulni az udvarról.
Egyébként leskelődtem előtte, hogy mit is csinálnak. Nem kellett volna.:) Dávid gyermek ugyanis egy félbevágott, tök instabil farönkön álldogált, közben direkt mozgatta is a lábával és kiabált, hogy "Óvónéni, óvónéni repülök!" Majd leugrott és direkt elesett. :) Kristóf is rohangált és végre játszottak gy kisfiúval, aki szintén tök félős (tegnap egy szót sem szólt egész nap), de már tavaly is egy csoportba járt Kristóffal. Itthon utána azon veszekedtek, hogy melyikük barátja ez a kisfiú!:)
Kristóf régi óvónénije volt kint az udvaron és megnyugtatott, hogy Dávid teljesen beilleszkedett (bár még lehetnek hullámvölgyek), Kristóf pedig már kezd lazulni végre és nagyon jó hatással van rá, hogy Dávid is itt van. Napközben ma már nem is sírt Kristóf sem és nagyon boldog volt, hogy most már milyen jó oviba járni. Annyira jó lenne, ha így továbbra is ilyen könnyen menne!:) Bár amikor hazajöttünk, akkor megkérdezte Dávid, hogy "Csak ezt a 2 napot jártuk oviba?":)) Kicsit beparáztam, hogy mi lesz a reakció, ha megtudja, hogy még durván ezer napig jár, de örült neki. Na jó, ropi voltam és az ezret nem mertem bevallani:), csak annyit válaszoltam, hogy minden héten öt napig jár és kettőt itthon lesz.

Azért is jó,

hogy van ez a hét a beszoktatásra, mert elég nehezen állunk át erre a korai kelésre illetve igaz, hogy felébredünk, de csigatempóban végzünk mindent. Tegnap reggel pl. fél hétkor keltünk és nyolckor kapkodva indultunk az oviba.:) Pedig csak annyi dolgunk volt, hogy felöltözzünk és reggelizzenek a gyerekek (nekem csak egy kávé fért bele az időbe) illetve összepakoljam az ovis cuccaikat. Ennél többet nem is csináltunk és mégis eltelt másfél óra, de hogy hogyan??? Ma már hatékonyabbak voltunk, mert ma is fél hétkor keltünk, de negyed órával hamarabb elkészültünk, ami még mindig azt jelenti, hogy fél óra késésben vagyok, ha el akarom érni reggel a buszomat.;-)
Arról nem is beszélve, hogy ezen a héten még nincs napirenden a "mit vegyek fel" című könnyed tragikomikum, melynek időtarma az előző este elfogyasztott sütimennyiség függvényében változik, de minimum 30 perc garantált jókedv és kacagás.

Holnap megpróbálok hatkor kelni. Élmény lesz!

Egy tökéletes világban...

...úgy alakulna egy tökéletes napom, hogy miután sikerülne időben felébrednünk, reggel elvinném a gyerekeket oviba, délelőtt nyugisan takarítgatnék, főznék, sütnék. Ebéd után hazahoznám a srácokat, lenne egy kis meseolvasás, utána szieszta, majd délutáni játszás, vacsi, fürdés és miután lefeküdtek a gyerekek, legkésőbb nyolckor, úgy alakulna a napom, ahogyan eddig is, azaz lenne 4 órám magamra és a férjemre.:)

Első nap az oviban

Szerencsére Dávid egész nap jól érezte magát tegnap és egyszer sem sírt, de még csak el sem szomorodott az oviban. Sőt! Amikor odaértem kint játszottak az udvaron és közölte, hogy még nem jön haza.:) Örültem, hogy legalább Kristóf lelkesen fogadott (ő pityergett is napközben, plusz ma reggel is), mert így legalább nem veszik biztosra az óvónők, hogy milyen szar anyuka vagyok.;-)

Ráadásul Dávid tegnap délután óta már itthon is másképp viselkedik. Olyan macsós lett, pedig eddig sem volt piskóta. :) Totál nagycsákónak érzi magát attól, hogy ovis lett. A szomszéd gyerekekkel is lazábban beszélget, poénkodik, olyan mintha egy nap alatt legalább egy évet öregedett volna.

Kíváncsi vagyok, hogy ma is ilyen lazán veszi-e a dolgokat. Egyébként a mai nap már nekem is könnyebben telik.:) Főleg úgy, hogy délelőtt egy barátnőmnél voltam, de itt a közelben, hogy ha véletlenül telefonálnának az oviból, akkor rohanni tudjak.:)

Az első reggelt...

...gond nélkül megúsztuk.:)
Azaz reggel Kristóf (a nagycsoportos:)) kezdett el pityeregni, hogy nem akar ott aludni. Amikor mgtudta, hogy az oviban rövidebb a délutáni alvás, mint itthon és nem is kötelező aludni, csak csendben feküdni, akkor megnyugodott. Szerencsére az oviban reggel ezt megerősítette az óvónénije is, sőt, fél háromtól, aki nem alszik, az rajzolhat egy kis asztalnál. Ettől végképp megnyugodott. Dávidban pedig fel sem merült, hogy ne szeretne menni.:)

Tehát úgy zajlott a dolog, hogy az egyik gyerekem bement az egyik a csoportba és rögtön játszani kezdett, a másik pedig a másik teremben tette ugyanezt.:) Semmi sírás, rosszkedv. Sőt! Dávid már egy éve kinézte magának az oviban a játékkonyhát, ami minden csoportban van, dehát ő eddig nem mehetett be játszani. Most reggel becélozta (galérián van, ezért most a lépcsőzéstől fosok, csak hogy legyen valami aggódnivalóm;-)) a konyhát és nagy elégedetten főzni kezdett. :) Közben rengeteg gyere ordít teli tüdőből, sokan sírnak és kiabáljék, hogy "anya", úgyhogy ez a része nem annyira jó. Attól félek, hogy a végén ők is elszomorodnak. Illetve Dávidnál fennáll a veszély, hogy miután kijátszotta magát a konyhával, rájön, hogy végzett és haza akar majd jönni.

Azért ennek is nagyon örülök, hogy ilyen zökkenőmentes volt a reggel.:) Jó lenne, ha ilyen simán menne a többi része is! Csak olyan furcsa, hogy most délután négyig semmi dolgom.:D Azaz remélem, hogy nem csörög a telefonom, hogy menjek be.

Ovis jelek

Éjjel egyig varrtam, de megérte, mert nagyon örültek nekik a srácok!:) A zászlókat még precízen méregettem, csináltam szabásmintát, de a kisautókat 11-kor kezdtem el és hát annyira nem voltam agyonmotiválva, így szabásmintát egyáltalán nem használtam, csak úgy érzésből nyomattam. Látszik is rajtuk.:) Ráadásul az applikációkat kézzel varrogattam rájuk a végén.

A kispárnáknál a gombra akasztottam őket és reményeim szerint stabilan felvarrtam az akasztókat.:) A pelusoknál kisebb gondban voltam a rögzítéssel, de végül kézzel odavarrtam és minden hétvégén átvarrom őket a következő adag tiszta pelusra. Jobb ötletem nem volt.