2009. július 14., kedd

A nagy kérdés!:)


Hogyan játszahatnának úgy a gyerekeim a többi gyerekkel, hogy nekem közben ne kelljen a szüleikkel bratyiznom? Persze, néha belefér, na de minden délután??? Még, ha lenne azonos érdeklődési körünk vagy úgy egyáltalán egy hullámhosszon lennénk vagy legalább humoruk lenne, de semmi!
Délelőttönként már sikerült elérnem, hogy a kertben maradunk és akkor tényleg tök jó, mert a srácok játszanak, én pedig aktívan pihenek. Viszont délutánra kialkudta Kristóf, hogy kimehessenek az udvarra a többi gyerekhez. Mit kialkudta!? Az első mondata amint reggel magához tér arról szól, hogy akkor délután kivel fog játszani és ezért cserébe nagylelkűen beleegyezik, hogy délelőtt (amikor amúgy sincs kint senki) a kertben maradhatunk. Az legalább már körvonalazódik bennem, hogy miután elvégezte a Műegyetemet, még betolom a Jogra is némi szakirányú továbbképzésre.;-)

9 megjegyzés:

Altair írta...

A megoldás: Kézimunka vagy könyv.

A kézimunka határidős: "Szülinapra készül!" vagy a könyvet le se lehet tenni, olyan jó. ;o)

Persze az lett volna az igazi, ha már eleve nem állsz velük szóba. :o)

Én is utálom az ilyen "kényszerbarátságokat", szóval megértelek.

Kriszti írta...

Én is pont ezeket akartam írni. Valami egyszerübb hímzés, vagy egy jó könyv, rejtvényújság. Én pl. imádok sudokozni. Órákig el lehet szórakozni egyetlen ilyen feladvánnyal. :)

bruercsi írta...

Könyv, könyv, könyv! :)

Viki írta...

Átjöhetett telepatikusan, amit írtatok, mert ma fogtam magam és kivittem a hímzésemet és azt mondtam, hgy "Határidős", ami igaz is, mert Rita játékába neveztem be, csak picit nagyobb a minta, mint ahogyan gondoltam.:)
Leültem a bejárati ajtónk elé és a végeredmény az lett, hogy az összes gyerek előttünk játszott és odaálltak a szomszédok is.:) Pontosabban csak egy család, de bőven elegek. Főleg, amikor a nő eltűnt és ottmaradtam apucikájával, akivel aztán tényleg nulla a közös nevezőnk, akkor akadtam ki nagyon és örültem a hímzésemnek.:)Közben arra gondoltam, hogy biztos ez a bosszú, amiért csúnyákat írtam róluk a blogomba.;-)

Tigrislilijom írta...

Jaj, de jó! Csatlakoztál te is az "Undok Anyukák Klubjába?" Nekem a játszótéren szokott hasonló herótom lenni. Mondjuk onnan könnyebb "hazamenni", mert hirtelen halaszthatatlanabb dolgom van, mint meghallgatni hogy a gyereke mit eszik, hogy kakál és különben is milyen színű bugyi van rajta...
Üdv a Klubban! :-)))

Viki írta...

Őstag lennék csak eddig jól titkoltam.;-) Még terhes voltam Kristóffal, amikor egy akkor 2 hónapos kiscsaj anyukája barátnőjévé akart fogadni és vezetőmmé válni a babavilágban. Összesen egyszer mentünk el sétálni, ami kb 2 órán át tartott és végig arról beszélt a csaj, hogy a lánya a héten melyik nap hányszor szopott és mekkora mennyiséget,mennyit és milyet kakilt, mennyit aludt és hogyan próbálja emelgetni a fejét. Ezek után másfél hónapig nem mozdultam ki a lakásból egyedül.:D

Tigrislilijom írta...

Nem akarom az érdemeimet nagyon csillogtatni, de az tény, hogy én régebb óta "undokoskodom" a bájos kismamákkal :-)))

Viki írta...

Hát ez igaz!:) Te nyertél, de amint tudtam csatlakoztam!:D

amilgade írta...

Akkor nemcsak én vagyok antiszoc. ezen a téren. UTÁLOM a játszótereket, pontosan az anyukák miatt!

 

Made by Lena