Reggel olvasatlanul küldtem vissza Ákossal a könyvtárba egy könyvet. Nevezetesen Karin Slaughter: Sebek című regényét. Pedig biztos, hogy nagyon jó könyv, mert a Nadragulya című kötetét is alig tudtam letenni. Viszont kihalt, nyilvános női WC-be azóta nem merek bemenni. Azaz bementem pár hete, mert nem igazán volt más választásom, de totál kikészültem idegileg abban a pár percben. Pedig nem is szoktam a könyvre gondolni, de a helyszín abszolút előhozta belőlem az olvasottakat. Húúúú. Sprinteltem. Mivel pedig nem szeretnék újabb parát beszedni, ezért úgy döntöttem, hogy inkább még nem olvasom el az új regényét. Aminek egyébként már a borítója is félelmetes. Ugyanakkor folyamatosan ott motoszkál bennem, hogy el kellene olvasni. Ezért is "szabadultam meg" ma, határidő előtt a könyvtől.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése