Vizuális típusúak előnyben!;-)

Kár, hogy nincs még legalább 3 hátsóm, mert lovam az akad bőven!;-) Mindenesetre, inkább ez mint fordítva...most, hogy így belegondoltam.:)

Tegezzem?:)

Konkrétan úgy érzem magam, mint kamaszkorom kezdetén, amikor gőzöm sem volt arról, hogy kinek hogyan köszönjek.:) Az előbb ugyanis felhívtam a szájsebészt, hogy időpontot kérjek a foghúzásra. (tegnap gyűjtöttem a bátorságot és mivel napközben nem fájt, ezét úgy éreztem, hogy nem kell ezt annyira elkapkodni, de este rájöttem, hogy hibáztam). Tehát telefonáltam és egy ötven körüli asszisztensnő vette fel a telefont, aki, miután elmondtam a problémámat, elkezdett tegezni és olyan hangsúllyal beszélt velem, mintha úgy 15 év körül lennék. Nagyon kedves volt meg minden és a beszélgetés végén úgy köszönt el tőlem, hogy "Szia, puszi" Majd még meghagyta, hogy őt keressem, amikor megyek és csak a becenevét mondta meg.:) Jó, a témakör miatt nyilván nem voltam a legösszetettebb a telefonba és ez némileg vont le az IQ-mból és a koromból is, de most totál nem tudom, hogy ha majd élőben találkozunk és továbbra is tegezni fog (ha a gyerekek nélkül vagyok, akkor mindig tegeznek:)), akkor tegezzem vissza??? Annyira gáz!:) Nem gondoltam volna, hogy ezen a témán még bármikor is problémázni fogok. Ja, természetesen egy gyenge viszonthallással köszöntem el.:)
Amúgy a hangja alapján az a cigizős, nagydumás nő lehet. Olyan mint a "Jóbarátokban" Joey menedzsere, Estelle, volt. Már ha mond ez bármit is.:)

Bölcselkedés;-)

Most kicsit szenvedni fogok, mert ennyi minimum jár!:)
Szóval már négy napja fájdalomcsillapítón élek, mert a bölcsességfogam (vagy egy másik) belecsapott a lecsóba és elég harcias. Persze a fogorvosom csütörtök délutántól (fájdalom kezdete) hétfő reggelig nem dolgozik. Tegnap felhívtam és ma hajnalra (reggel negyed nyolc, de egy órára tőlünk!) kaptam is időpontot. A fogfájásomnak természetesen se híre se hamva nem volt a fogorvosi székben! Próbáltam segíteni, hogy a hidegre érzékeny és csillagokat látok tőle. Kaptam is hideget, de semmi. Megröntgenezte, semmi! Abban maradtunk, hogy ha megint fájna, akkor menjek újra. Ja, két fog között nem tudunk dönteni, de szerinte a bölcsességfog, amiről már pár napja írtam, hogy merő tömés az egész. Nem is szeretné kihúzni, de mivel a szájsebész nyaral, én pedig nagyon szenvedek, ezért felajánlotta, hogy valamit csinál vele. Remélem, kihúzza! Ugyanis, most már egyértelmű, hogy az fáj! Ha csak hozzáérek az ujjammal az ínyemhez a fogam alatt, már arra is érzékeny. Holnap kérek is egy újabb időpontot.

Ööööö:)

Délután, amikor kimentem a kertbe, pont láttam még a szemem sarkából egy szekeret és annyi még átjött, hogy 3 ember ült rajta. Azaz a középső pont felállt és ezt mondta: "Dicsértessék!"
Nem mondom, hogy nem blokkolt le. Totál fagyasztott. Éppen próbáltam emészteni az élményt, amikor újra hallottam a férfit: "Dinnyét tessék!" És újra rend lett a lelkemben.:)

Gyáva vagyok;-)

Reggel olvasatlanul küldtem vissza Ákossal a könyvtárba egy könyvet. Nevezetesen Karin Slaughter: Sebek című regényét. Pedig biztos, hogy nagyon jó könyv, mert a Nadragulya című kötetét is alig tudtam letenni. Viszont kihalt, nyilvános női WC-be azóta nem merek bemenni. Azaz bementem pár hete, mert nem igazán volt más választásom, de totál kikészültem idegileg abban a pár percben. Pedig nem is szoktam a könyvre gondolni, de a helyszín abszolút előhozta belőlem az olvasottakat. Húúúú. Sprinteltem. Mivel pedig nem szeretnék újabb parát beszedni, ezért úgy döntöttem, hogy inkább még nem olvasom el az új regényét. Aminek egyébként már a borítója is félelmetes. Ugyanakkor folyamatosan ott motoszkál bennem, hogy el kellene olvasni. Ezért is "szabadultam meg" ma, határidő előtt a könyvtől.

Áramszünet

Tegnap délutántól ma délutánig áramszünet volt nálunk a tegnapi viharnak köszönhetően. Azért elég durva, hogy ennyi idő kellett ahhoz, hogy visszaálljon a rend. Persze a kaják a hűtőben köszönték és boldogan keltek önálló életre. Főzni sem tudtam, mert villanyról megy a főzőlapom is. Fürdeni sem tudtunk, mert a kazán nem melegített vizet.
Este kilenckor pedig kénytelenek voltunk aludni menni, mert a sötétben úgysem láttunk semmit. Így hát hajnali 3:30-kor kipattantak a szemeim, hogy kialudtam magam.:) Hiába győzködtem magam, hogy dehogy! Megvolt a 6 és fél órám, ráadásul az éjfél előtti alvás minimum duplán számít, úgyhogy nem tudtam rádumálni magam semmi további pihenésre, így reggel hatig a plafonnal szemeztem. Király!

Egy kis tél a nyárban:)

Eredetileg zsepitartónak készült, de túl hosszú lett, így gondoltam egyet és csak úgy szemre levágtam belőle. Úgy is sikerült.:) A zsepik félig kiesnek belőle.:D Viszont nagyon tetszik az anyaga és a csipkedíszt is most először vetettem be élesben, ezért úgy döntöttem, hogy nem kukázom ki. Kb. öt perc szemlézés után, rájöttem, hogy a tobozaimat fogom tartani benne.

Kincskeresés Ritával:)

A játék részleteit Ritánál olvashatjátok. Szinte az utolsó pillanatban ugyan, de mutatom én is, melyik mintát választottam a gyűjteményből és mi lett belőle. Egy tűtartó!:) A hímzőtűimnek igencsak szükségük volt már rá, mert nagyon elkóboroltak!:) Rita, köszönöm a játékot!

Laurell K. Hamilton: A Harlekin

A véleményem itt olvasható róla.

Fogas kérdés

Próbálom megtervezni, hogy mi az az 1001 dolog, amit el kell intéznem, mielőtt újra dolgozni kezdek.:)
Az egyik tétel a listámon a fogorvos. Igaz, hogy voltam nála múlt héten is, de akkor még csak hébe-hóba fájt a bölcsesség fogam és különben is a mellette levőt tömte, ezért nem is voltam biztos benne, hogy az, szóval nem szóltam neki, hogy nézze meg. Péntek óta viszont szinte folyamatosan fáj. Nem elviselhetetlen, de zavaró. Így ma nagy nehezen felhívtam őket, hogy kérjek egy időpontot önként és dalolva egy foghúzásra. Mivel ez már tömött. Sőt, gyakorlatilag egy nagy tömés az egész. Tök kedves volt az asszisztensnő, de amikor elárultam, hogy bölcsességfogról van szó és azt is, hogy alsó fog, akkor rögtön befékezett, hogy azt bizony majd a szájsebészeten húzzák ki, ők csak beutalót adnak, de a szájsebész augusztus végéig szabin van. Mármint az, akit ők ajánlanak, máshoz egyébként nem is mennék.
Amint meghallottam a szájsebész szót, rögtön bepánikoltam és rájöttem, hogy igaziból nem is fáj és nem is annyira sürgős a dolog, majd ősszel.
Most éppen Demalgont keresek, de nincs itthon...

A nagy kérdés!:)

Hogyan játszahatnának úgy a gyerekeim a többi gyerekkel, hogy nekem közben ne kelljen a szüleikkel bratyiznom? Persze, néha belefér, na de minden délután??? Még, ha lenne azonos érdeklődési körünk vagy úgy egyáltalán egy hullámhosszon lennénk vagy legalább humoruk lenne, de semmi!
Délelőttönként már sikerült elérnem, hogy a kertben maradunk és akkor tényleg tök jó, mert a srácok játszanak, én pedig aktívan pihenek. Viszont délutánra kialkudta Kristóf, hogy kimehessenek az udvarra a többi gyerekhez. Mit kialkudta!? Az első mondata amint reggel magához tér arról szól, hogy akkor délután kivel fog játszani és ezért cserébe nagylelkűen beleegyezik, hogy délelőtt (amikor amúgy sincs kint senki) a kertben maradhatunk. Az legalább már körvonalazódik bennem, hogy miután elvégezte a Műegyetemet, még betolom a Jogra is némi szakirányú továbbképzésre.;-)

Viva Visegrád!:)

Tegnap Visegrádon voltunk a Palotajátékokon.
Fantasztikusan jó volt és nem is értem, hogy eddig miért nem mentünk, amikor már 25 éve minden évben megrendezik ezt a 3 napos ünnepséget. Volt rengeteg kézműves sátor is és folyamatosan figyeltem a készítőket, hátha valamilyen blogos társra bukkanok.:) Ez elmaradt, de a nagy figyelgetés közben, néha ilyen pultoknál is elidőztem.;-)

Végül ellenálltam és itt ettünk:

A legjobban az tetszett, hogy hihetetlenül figyeltek az összhatásra és tényleg olyan érzésem volt már a lovagi torna előtt is mintha visszamentünk volna a XIV. századba. Egyébként ez a polc volt a kedvencem: Az evős szekcióhoz tartozna a kürtöskalács is, de nem készült róla kép, így megfosztalak Titeket a vizuális élménytől és a képzeletetekre bízom a Királyi Kürtöskalács készítő műhelyt!:) Na itt nem a 25-30 centis nyeszlett kis kalácskák készültek, hanem a majdnem egy méter hosszú kürtöskalácsok! Úgyhogy tegnap óta az én szótáramban is ez a méret szerepel és a kisebbeket ezentúl észre sem veszem!;-) Ráadásul ízre is nagyon ott volt! Ezért az egyért sajnálom, hogy nem mentünk ma is. Ugyanis úgy volt, hogy ma is tiszteletünket tesszük Visegrádon, mert tegnap a várba már nem jutottunk fel a 3 órás Lovagi torna és hétpróba után. Ebből kisebb balhé is kerekedett a kiskrapekok részéről, amit két fakard és két fapajzs segítségével sikerült visszavernünk.:) Na és az ígérettel, hogy jövünk legközelebb is.

A Lovagi Torna egyébként minden várakozásomat felülmúlta!

Nagyon profik és felkészültek voltak.

Tényleg ilyennek képzelem el én is ezeket az eseményeket, amikor olvasok róluk és annyira jó volt élőben is így látni.

Az utóbbi mondatommal arra akartam célozni (csak érzem, hogy nem sikerült rendesen), hogy nem volt csalódás, pedig sokszor előfordult már, hogy gondolatban sokkal jobbnak képzeltem el valamit mint ahogyan azt pl. egy filmben meg tudták valósítani.

Voltak sólymászok is és erre a sólyomra nem a fényképezőgéppel közelítettünk rá, hanem ennyire közel jött.

Voltak gyerekek is, akik különféle harcokat tanulnak és mindig ezen a rendezvényen van az éves vizsgájuk. Nagyon kis ügyesek voltak! Sajnálkoztunk is, hogy a közelünkben nincs ilyen lehetőség, mert érdekelné Dávidot is a dolog. Azóta egyébként itthon is egyfolytában harcolnak és azt kiabálják, hogy: "Éljen a Király!":)

Jöttek olasz zászlóforgatók is! Hát ja, a lényeget megragadták a csatározásból.:)

Végül pedig eljátszottak egy ostromot is, ágyúdörgéssel, mindennel. Itt éppen kitörnek a várból a lovagok.

Változás

Ma voltam bent a munkahelyemen megbeszélni a "jövőmet" és képzeljétek szeptembertől visszamegyek részmunkaidőben dolgozni.:) Így lassan véget ér ez a hat éve tartó Csipkerózsika korszakom.:) Tényleg olyan volt mint egy álom vagy inkább mint egy második gyermekkor.:) Imádtam! Viszont, ma hogy bent voltam a cégnél, éreztem, hogy jó lesz az is, ha picit újra használom majd az agyamat.:D Mármint azt a felét is, ahol a számviteli és jogi ismereteket raktározom.;-)
Szóval most nagyon izgatott vagyok és kíváncsian várom a szeptembert, ugyanakkor szomorkodom is, hogy nem maradhatok tovább itthon. Bár annak is nagyon örülök, hogy egyáltalán eddig itthon lehettem.:)

Ovihelyzet a köbön

Ma egy iciri-picirit kiakadtam. Ugyanis megtudtam, hogy igaz, hogy felvették Dávidot az oviba és minden gyereket, de nem mobil ovit csinál az önkormányzat, hanem egy újat két telekkel odébb, mint ahol a mostani ovi áll. Csakhogy mivel ezt nemrég döntötték el, még minden a tervezési szakaszban van, ám januártól már abba az oviba járhatnak a kiscsoportosok! (mert első körben csak ilyen pici ovit építenek, amibe 2 csoport fér).
Igen, a fenti dologból jól körvonalazódik pár bibi:
Egyrészt, hogy hova járnak januárig a kiscsoportosok? Hát egy másik oviba, ami tőlünk gyalog 40 percre van, a jelenlegi ovitól még durván 25 percre!
Másrészt, dőlt minden azzal kapcsolatban, hogy Dávidnak milyen könnyű lesz beszoknia az oviba! Ugyanis vadiúj óvónénik lesznek, Kristóf sehol a láthatáron és szegény kishapsi rögtön egész naposként kezd.:(
Harmadrészt, Kristófnak sem lesz ott Dávid, pedig ő is nagyon várta már, hogy együtt járjanak vagy legalábbis az udvaron találkozzanak.
Negyedszer pedig januártól is két telekkel odébb jár a 2 gyerek, tehát abszolút nem találkoznak napközben.
Ötödször, nagyon meglepődnék, ha határidőre elkészülne az új ovi, tehát készülünk lelkileg arra, hogy jövő nyárig mehetünk dögmessze és kétfelé!
Hatodrészt, különböző ovik, különböző járványok, de mi legalább mindkettőből kapunk!!!;-)
Annyit legalább megígért az óvónénink, hogy elintézi, hogy a szomszéd kiscsákó, aki majd januártól kezdi az ovit, Dáviddal egy csoportba kerüljön.
Óóóó és a legszebb, mindezt nem azért tudtam meg, mert szóltak. Hanem mert bementünk odaadni az ajándékunkat annak az óvónéninek, aki múltkor nem volt bent. Hivatalosan majd csak augusztusban közlik a szülőkkel, hogy jaaaa, a kisebb gyereket vigye már fél órával messzebbre, utána jöjjön vissza, mert a busz Bp-re innen indul és nem azon az útvonalon megy, amerre ez az ovi van. Hogy nem ér be a munkahelyére??? Nincs kocsija? Hááát, de legalább a gyerek ovis!
(a helyi közlekedés is egy nagy nulla, tehát csak a gyaloglás marad!)
Összegezve napi kettő órát fogunk gyalogolni az eddigi fél helyett! Télen lesz igazán remek! Igen, valóban, még nem sikerült feldolgoznom ezt a problémát. Az önkormányzatot viszont innen is csókoltatom, akinek nem jutott eszébe az, hogy ha pár évvel ezelőtt bővítette a várost mint állat, ideköltözött egy rakás ember, akkor talán ovival, bölcsivel is kéne ám készülni! Vagy legalább egy évvel ezelőtt, amikor az ovis beiratkozás volt és be kellett diktálni az összes tesót és az életkorukat, akkor talán kicsit elgondolkozni, hogy "Néééézd mááá' 77 gyereknek van 2-3 év közötti kistesója! Te, ezek jövőre nem akarnak majd oviba járni és hát nekünk hány helyünk is van? 26? Hát, akkor talán csinálni kellene valamit, neeeem?" Nem!

Pékfesztivál

Délután tehát Komáromban, a Pékfesztiválon kötöttünk ki. Kicsit rászaladtunk, mert nem ebédeltünk Tatán, mondván, hogy itt biztos lesz rengeteg kaja. Ekkorát is már régen tévedtünk. Alapvetően csak péksüteményeket lehetett kapni és innivalót árusító sátrat is alig találtam.

Azt láttuk, hogy a helyiek már profik, ugyanis otthonról hozták a pörköltet műanyag dobozban, vettek hozzá friss, kemencében sült kenyeret,

elővették az otthonról hozott üdítőiket és jó nagyot kajáltak.:)

Mi kenyérlángost ettünk és mézespuszedlit.

Mivel a család egyik felének a húsnélküli kaja nem kaja, a másiknak pedig a csoki zárja az étkezést, így elég éhesek maradtunk, ugyanis még csokit se találtam. Volt kecskesajt és lekvárok illetve borok, de azokat kihagytuk.

Ami viszont nem maradt ki, azok a katonák. Kristóf teljesen odavolt értük, ahogyan bemutatóztak és szerintem egész nap elnézegette volna őket.

Rátaláltunk a gyerekek kedvenc várára is.;-)

Bemerészkedtünk az Erődbe is, az alagsorba!

Idegenvezető nélkül. Természetesen. Így a kivezető utat nem meglepő módon nem találtuk meg, ezért fél óra bolyongás után visszafordultunk és azon az úton jöttünk ki, ahogyan lementünk. Pedig tuti, hogy volt másik lehetőség is, mert néha jöttek velünk szemben emberek.:) Viszont legalább addig is hűvösben voltunk, mert iszonyat meleg volt. Ez volt egyébként a másik hátránya az egész rendezvénynek, hogy nem nagyon volt árnyékos hely.

Ami még nagyon tetszett a Fiúknak, az a rengeteg kiállított ágyú, tank és katonai járművek. Ezekről nem mutatok képet, mert bőven elég volt este már kétszer végignéznem őket a gyerekekkel.:) Naaagy szerencsémre ezt élőben kihagyhattam, ugyanis voltak kézműves sátrak is, ha nem is sok, és addig ott bámészkodtam. És ahogyan már lenni szokott, picit vásároltam is.;-) Mivel ezt a gyönyörű láncot nem lehetett nem elhozni.

A képet sajnos már sötétben csináltam, ezért nem látszik jól, hogy faragva van a virág és a szirmok helyén egy sötétkék fólia van, amire ha rásüt a Nap, csodaszép színben pompázik.:) Hátulról is ugyanígy néz ki a medál és sötétkék bőrszíjon van.

Maga az erőd egyébként elég unalmas lett volna a srácoknak a fesztivál nélkül, bár akkor egy sétahajókázás bejátszott volna a Dunán, mert láttam, hogy indítanak félórás kis köröket.

Tatai vár

Ma folytattuk a vártúránkat, igaz nem Veszprém megyében, hanem Tata felé vettük az irányt.
Úgy érzem a tatai vár lesz a kedvencem!!!

Fantasztikusan szép, nagyon tetszik a stílusa és az az erkély...! A tóra néz és lelki szemeimmel már láttam magamat, amint ott hímezgetek! Na és az erkély mellett a félköríves, gótikus ablakú kis szobácska? Szerintem abszolút lányszobának tervezték!;-)

Ha milliárdos lennék, akkor tuti, hogy keresnék egy nyugis kis tavat és felépíttettném ugyanezt a várat saját használatra.:)

Majd így várnám a vendégeinket a lépcsőnkön.:)

A körülötte levő park is gyönyörűen rendben van tartva és nem is igazán értettük, hogy miért voltak olyan kevesen.

Persze, nem baj, hogy nem tolongott a jónép, csak mégis furcsa volt.

Az viszont biztos, hogy idén nyáron megint megyünk és akkor már egy teljes napra. A parkban fogunk piknikezni és a kocsiból láttam pár ígéretesnek tűnő cukrászdát, kávézót is Tatán.;-)
Hogy ma miért nem voltunk hosszan? Miközben Tatabánya és Tata között mentünk, bemondták a rádióban, hogy Komáromban, a Monostori Erődben ezen a hétvégén van a VII. Országos Pékfesztivál. Mivel már igazán nem voltunk messze, ezért úgy döntöttünk, hogy oda is benézünk, de erről bővebben majd a következő bejegyzésben.

Richard Blake: Róma

A nem túl pozitív, sőt leginkább negatív véleményem itt olvasható.

Levendulaügy

Valószínűleg totál amatőr a kérdés, DE azért mégis! Hányszor virágzik egy évben a levendula??? Ugyanis pár hete levágtam az összes virágot és most megint jönnek az egyik tövön új kis virágok.:) Azt nem tudom eldönteni, hogy ezek fáziskésében voltak vagy pont, hogy duplán teljesítenek. Mindenesetre nagyon örülök nekik!:)

Csíkos anyagok

Ezeket az anyagokat is múlt hét óta készülök megmutatni, csak lecseréltük a számítógépemet és még nem mentettem át a régiről a dolgaimat!
Tehát amikor voltam az oktatáson, akkor vettem ezeket a szépségeket az ebédszünetben, szintén a Megbolondultunkban. A hímzett szivet múltkor már ebből a világosabb anyagból varrtam.

Kávés anyag

Végre meg tudom mutatni a kávés festésem végeredményét! Tulajdonképpen nagyon meglepődtem a kép láttán, mert élőben szinte semmi különbséget nem látok a kávéval ill. a teával festett anyag között. Talán a teás picit sötétebb. Ugyanakkor itt a képen elég jól meg lehet különböztetni, hogy a jobb oldali a kávés anyag.