Az első időszak...

...amióta gyerekeim vannak, hogy vannak napjaink, amikor kettesben vagyunk Ákossal. Sőt! Nem napjaink, hanem heteink vannak. Összesen öt és fél. Szerencsére nem egymás után. Azt nem bírnám. Ezzel már májusban is tisztában voltam, amikor gondosan összeállítottam egy mátrixot, hogy mikor ki vigyáz a gyerekekre. Egy hét itthon valamelyikünkkel, utána egy hét valamelyik nagyiéknál, utána megint itthon és így tovább tíz héten át. A feladat annyival volt nehezebb, hogy májusban, mire észbe kaptam, a sógornőm már leadott egy színes excelt anyóséknak az ő gyerekükre vonatkozóan, anyu pedig egy másikat diktált arról, mikor hova mennek nyaralni, szóval még több faktoros lett a feladat, de bírom a kihívásokat.:) Most éppen anyóséknál vannak és tök jól érzik magukat. Én kevésbé. Ami persze hülyeség, mert örülnöm kellene, hogy kezdenek függetlenedni, de akkor is rossz, hogy végleg lezárult egy korszak...a kisgyermekkor... és minden, ami ezzel járt.