2011. november 6., vasárnap

Új téma, új blog

Az utóbbi hónapokban 2 ok miatt tűntem el. Pont abban az órában regisztráltam magam a facebookon, amikor kaptam a testvéremtől egy e-mailt, ami meglehetősen felforgatta a lelkivilágomat. A kezdeti sokk után, előtört belőlem a blogos előéletem és mivel tudom, hogy az írás nagyon sok dolog feldolgozásában segített már, ezért megkérdeztem a testvéremet, hogy nem bánja-e, ha kiírom magamból az érzéseimet. Szerencsére nem bánta!:) Sőt! Ketten együtt írjuk az új blogunkat és talán segítünk vele másoknak is, akik hasonló helyzetbe kerülnek. 
Ezért is osztom meg Veletek, legyen minél több információnk erről a témáról, ami abszolút nem szokványos, tele van előítéletekkel és szerintem kevesen veszik komolyan, addig amíg nem szembesülnek vele önmaguk is.
Másrészt annak ellenére, hogy mostanában alig írok, sokan vagytok, akiket virtuális barátnőmnek tekintek és szeretném, ha tudnátok, miért tűntem el.
Ha valaki elkezdi olvasni ezt a másik blogot, akkor célszerű időrendben, mert úgy érthetőbb. Nincs túl sok poszt eddig.
Azért igyekszem itt is jelentkezni.:)

Ja, a blog elérhetőségét majdnem elfelejtettem:


 

8 megjegyzés:

Judit írta...

Nem is tudom, mit írjak, de szerettem volna jelezni, hogy igen, megdöbbentem, igen, nem tudok semmit a témáról. Köszönöm, a bizalmat, hogy ezt megosztod velem/velünk.

Viki írta...

Köszönöm, hogy visszajeleztél! Nagyon jólesik!

Kata írta...

Kedves Viki, én sem tudok semmi "okosat" írni.Mindkettőtöknek sok erőt kívánok!!! Veletek vagyok/vagyunk :) Köszönjük a bizalmat!

Viki írta...

Na Lányok, pedig már azt hittem, hogy nincs több könnyem...de legalább tudom, hogy a szóbeli coming out-okra még egyáltalán nem állok készen...érzelemmmentesen? arra még gyúrnom kell...
Köszönöm Kata, hogy írtál!

Kata írta...

♥♥♥

Altair írta...

Nehéz helyzet vagy érdekes kihívás. :o/ Nehéz eldönteni. A testvérednek sok sikert kívánok a kezeléséhez, nektek meg az elfogadáshoz. Jó olyat is olvasni, amikor nem vezet családszakadáshoz egy ilyen helyzet.

Ha nem bánod, én azért itt is várom a bejegyzéseket. :oP

amilgade írta...

Hatalmas kitartást kívánok Nektek! Egyikünk sem tud belegondolni milyen lehet egy ilyen helyzet. Minden elismerésem, hogy felvállaltátok.

Viki írta...

Köszi, Altair! A családszakadást el sem tudom képzelni egy ilyen helyzetben, az a legnagyobb kár, amit még extrán lehet okozni, ráadásul teljesen indokolatlan lenne.

:D naná, hogy nem bánom! sőt köszönöm az érdeklődést!

Amilgade, Neked is köszi a bíztató szavakat. Hát icipicit félve írtam a tegnapi bejegyzést, de jók voltak az előérzeteim, hogy ezt meg kell tennem!:) Nagyon jólesnek a támogató kommentek és e-mail-ek amiket kaptam/kaptunk!

 

Made by Lena