2009. november 17., kedd

Egy stréberke szenvedései;-)


Eljutottam oda, hogy világosan látom, mennyire tűzoltómunka az, amit csinálok itthon is és a cégnél is. Mindkét helyen jóval több időt kellene töltenem ahhoz, hogy minden igényt kielégítsek. Mivel ez fizikailag képtelenség, ezért rájöttem, hogy totál más a feladat. Egyszerűen csak el kell fogadni ezt a helyzetet. Nem agyalni rajta, nem görcsölni és leszokni erről a megfelelési kényszerről. Bele kell törődni, hogy átlagszinten tudok csak teljesíteni és ha ez sikerül, akkor már nagyon elégedett lehetek magammal. Egy bökkenő van, soha semmiben nem bírtam az átlagot. Biztosan köze van ahhoz, hogy a 3,5 évnyi munkával szemben pont húsz évet töltöttem iskolapadban, ahol az átlagos az a hármas. Ami már rossz jegy. A jó sem az igazi, inkább a jeles, de leginkább a kiváló az elfogadott szint. Mindenből. Szívás. Ráadásul nem is kicsi. Olyan gyomorfekély gyanús.

3 megjegyzés:

fv írta...

Szia!
Azt olvastam valahol -és valamiért nagyon megmaradt bennem - , hogy a nagytöbbség nem tudja megkülönböztetni azt, hogy ha valaki 80%-on vagy 100%-on teljesít!
neked viszont sokkal könnyebb csak 80%-on teljesíteni..
Azóta én próbálok eszerint élni.. legalábbis a mh-n! és eddig nagyjából bevált!
próbáld ki, könnyebb lesz az élet.. amúgy meg ismerős, amit írsz.. én sem haladok sehová, sehol..
üdv a klubban! :)

Viki írta...

egyszer már úgy kipróbálnám, ha valami normális klubban is tag lehetnék!;-)

H. Mária írta...

Szüksége van az embernek egy kis lazításra. Tudom, annak nehéz, akinek nagyok az elvárásai magával szemben. Nekem is azok, de valamiből le kellett adnom, hogy mindent el tudjak látni. Egy 11 tagú családban (nekem legalább is) nem lehetnek nagy elvárásaim magammal szemben, mert különben megzöldülnék. Mária :)

 

Made by Lena