2009. október 17., szombat

Csizma


Reggel volt egy olyan titkos célom is, hogy ha már sikeresen csináltam magamnak egy szabad délelőttöt, akkor lehetne akár az egész nap az enyém, ugyanis sürgősen szükségem van egy csizmára, ha változtlanul szeretnék szoknyában járni dolgozni. Szerencsére belenyugodott az egész család, hogy "Fiúnap" lesz, így Kávézás után csizmavadászatba kezdtem.
Elég konkrét elképzelésekkel indultam útnak: fekete, hosszúszárú és lapos sarkú. A lapos sarok azért is annyira hangsúlyos, mert hétfőnként úgy indulok oviba, hogy jobbról gyerek, balról gyerek, kézenfogva természetesen, vállamon keresztben a nagytáskám (benne egy liter tej a heti kávémhoz, úgyhogy erőteljesen figyelni kell, hogy véletlenül se nyomjam össze a táskát) ÉS 5 azaz öt darab szatyor van még nálam! Egy, amiben a 2 alvóspárna van. Egy, amiben a bazi nagy alvós plüssautója van Dávidnak a némileg kisebb alvós plüsstigrissel Kristófnak. Egy amiben Kristóf váltó- és pótruhái vannak. Egy ugyanilyen Dávidnak is. Egy pedig a heti gyümölcsadaggal és ha hónap eleje van, akkor elvileg van még egy, amiben a szalvéták, WC papírok, zsepik utaznak, de ezeket szeptemberben úgy döntöttem, hogy hétfőnként nem vagyok hajlandó vinni. Tehát ezek a zacsik is a kezemben vannak, de valamelyik kishapsi egy idő után mindig kiakad, hogy csak az ő kezét fogjam, szatyrot ne, de egy kézben vinni mindezt durva. Ha elengedem Kristóf kezét, akkor Dávidét is el kell engedni, ami nem túl megnyugtató szitu, igaz a zacsikkal ilyenkor legalább boldogulok. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy 10-15 perc alatt hétfőnként is be kell érnünk az oviba, akkor elég egyértelmű, hogy magas sarkakon tipegve az esetenként lefagyott úton nem sok eséllyel indulnék. Szóval marad a lapos sarok.
Azt még tudni kell, hogy még soha nem volt csizmám, nem is vagyok az a fajta lány;-) és még soha nem is láttam olyan csizmát, ami tetszett volna. Tehát rendkívül nagy kedvvel vettem célba az üzleteket és elégedetten tapasztaltam, hogy moroghatom az orrom alatt, hogy "ugye, megmondtam, mindegyik kretén" ráadásul alig volt lapos sarkú. Az viszont kiderült, hogy a bal vádlim vastagabb, mint a jobb.:) De legalább egy idő után rutinosan mindig csak a bal csizmát kértem el.:) Majd 3 órával később, amikor már rájöttem, hogy kb. háromszor annyiba fog ez fájni nekem, mint azt előre terveztem, végre megtaláltam az igazit!!! Fekete, hosszú szárú, lapos, majdnem jól néz ki, ráadásul eszméletlenül kényelmes!:) Úgyhogy lett egy csizmám!:)

3 megjegyzés:

Judit írta...

képet képet!!

Babi néni írta...

:oD Ez annyira ismerős! :o)

Három éve volt, hogy utoljára bepróbálkoztam csizmavásárlásra, de amennyit hordom, még háromra kitart. :o) És az a poén, hogy az első hordás óta beázik a jobbosa, tehát hóban nem is hordhatom. :o)

A nagy téli kedvencem még mindig egy 5 éve vásárolt nyájki gyerekbakancs. :o) Meleg, kényelmes, szép - mi kell még? Hát, egy kicsi otthonos ütött-kopottság - amit szintén elért. :o)

Viki írta...

oké, Judit.:) csak a kedvedért sikerült rávennem apjukat némi fotózásra.

Altair, csizmánál ez tényleg elég kellemetlen!:)) Szerintem is a bakancs a legjobb választás! Csak az nem igazán illik bele a cég arculatába!:D

 

Made by Lena