Egyébként most is éppen elszomorodtam, mert ma egész nap egyedül vagyok itthon. Ákos elment a srácokkal a szüleihez és úgy volt, hogy csavaroghatok a városban (nem ártana még pár ruha;-)). Viszont reggel annyira esett az eső és a lakás pedig olyan szinten kiabált egy kis rend után, hogy itthon maradtam. És egészen fél négyig fantasztikus napom volt!:)
Köszi Vadcic, a blogajánlót a takarításról, mert hihetetlenül hasznos volt az, hogy elhatároztam, hogy egyszerre csak 15 percet takarítok vagy pakolok.:)
Így sikerült kimosnom az összes függönyt, felporszívózni, felmosni, a konyhát rendbe tenni, bár arra még vár két 15 perces kör.;-) Közben varrtam is a fiúknak az ovis párnáikra egy-egy huzatot, relaxálgattam, letoltam egy Magnumot is és olyan nyugodt voltam, mint már hónapok óta nem.:)
Fél négykor elégedetten szemléltem a lakást és akkor esett le, hogy tulajdonképpen, ha nem dolgoznék, akkor ezt minden nap így csinálhatnám. És mennyire király lenne!
Most ugyanis egy nagy rohanás minden. Ha visszagondolok az elmúlt egy hónapra, semmi nem jut eszembe!!! Mármint, hogy mit is csináltam. Annyi volt az eredménye az egésznek, hogy pénzt kerestem. Ami persze jó, de a család terén SEMMI nem jut eszembe, hogy a gyerekekkel mit is csináltunk közösen. Leginkább semmit.:(
Ráadásul az is hülyeség, hogy milyen jó dolgozni, mert akkor újra emberek között lehetek! Hát, nekem pont, hogy beszűkült a társadalmi életem! Ugyanis virtuálisan igenis, hogy tök jól képben voltam nagyon sok emberrel és tartottuk a kapcsolatot és most már erre se nagyon van időm.:( A munkahelyemen pedig persze, hogy emberek között vagyok és van sok jó fej, de alapvetően a munka áll a központban, szóval a napi fél-egy óra röhögés abszolút nem kárpótol és totál nem érzem azt a felszabadultságot, amit sok lány állítása szerint (akik gyesről újra visszatértek az életbe) éreznem kellene. Eleve ott lehet a hiba, hogy nem éreztem úgy, hogy kiestem volna bármiből is! Most viszont nagyon is érzem!
Ha lehetne egy kívánságom, akkor az az lenne, hogy öt évet még itthon maradhassak azzal a kikötéssel, hogy ha bármi miatt úgy alakul, hogy dolgoznom kell, akkor vegyenek vissza a mostani munkahelyemre.
Miért nem születtem modern, karrierista nőnek???? Ezerszer egyszerűbb lenne minden!
Köszi Vadcic, a blogajánlót a takarításról, mert hihetetlenül hasznos volt az, hogy elhatároztam, hogy egyszerre csak 15 percet takarítok vagy pakolok.:)
Így sikerült kimosnom az összes függönyt, felporszívózni, felmosni, a konyhát rendbe tenni, bár arra még vár két 15 perces kör.;-) Közben varrtam is a fiúknak az ovis párnáikra egy-egy huzatot, relaxálgattam, letoltam egy Magnumot is és olyan nyugodt voltam, mint már hónapok óta nem.:)
Fél négykor elégedetten szemléltem a lakást és akkor esett le, hogy tulajdonképpen, ha nem dolgoznék, akkor ezt minden nap így csinálhatnám. És mennyire király lenne!
Most ugyanis egy nagy rohanás minden. Ha visszagondolok az elmúlt egy hónapra, semmi nem jut eszembe!!! Mármint, hogy mit is csináltam. Annyi volt az eredménye az egésznek, hogy pénzt kerestem. Ami persze jó, de a család terén SEMMI nem jut eszembe, hogy a gyerekekkel mit is csináltunk közösen. Leginkább semmit.:(
Ráadásul az is hülyeség, hogy milyen jó dolgozni, mert akkor újra emberek között lehetek! Hát, nekem pont, hogy beszűkült a társadalmi életem! Ugyanis virtuálisan igenis, hogy tök jól képben voltam nagyon sok emberrel és tartottuk a kapcsolatot és most már erre se nagyon van időm.:( A munkahelyemen pedig persze, hogy emberek között vagyok és van sok jó fej, de alapvetően a munka áll a központban, szóval a napi fél-egy óra röhögés abszolút nem kárpótol és totál nem érzem azt a felszabadultságot, amit sok lány állítása szerint (akik gyesről újra visszatértek az életbe) éreznem kellene. Eleve ott lehet a hiba, hogy nem éreztem úgy, hogy kiestem volna bármiből is! Most viszont nagyon is érzem!
Ha lehetne egy kívánságom, akkor az az lenne, hogy öt évet még itthon maradhassak azzal a kikötéssel, hogy ha bármi miatt úgy alakul, hogy dolgoznom kell, akkor vegyenek vissza a mostani munkahelyemre.
Miért nem születtem modern, karrierista nőnek???? Ezerszer egyszerűbb lenne minden!
3 megjegyzés:
khmm, khmm bevallom még Macus előtt el nem tudtam volna képzelni az életem itthon, és nem értettem meg miért siránkoztak az anyukák a munkahelyükön. Most már a fejem verném a falba...
Annyira azt írod ami az én fejemben is van,hogy szinte félelmetes!
Érdekes téma egyébként a család és munka témakör.
Örülök,hogy kicsit segíthettem a link-kel a rendszerezés dologban.Jópofa.
Örülök, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal:)B az lenne az igazi, ha nem lenne ilyen probléma.
Megjegyzés küldése