Taxi

Kölnben a repülőtéren egy idős taxis bácsi várt rám, aki fogta a kis céges névtáblát, majd szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy megtaláltam. Köszöntem, bemutatkoztam, majd ő is mondott valamit, amit képtelenség volt megérteni, mert halkan beszélt, de legalább hadart. Gondoltam, mindegy, biztos szokásos udvariassági formula és csak mosolyogtam válaszul (abból baj nem lehet), de utána megkérdezte, hogy beszélek-e németül. Ez kicsit mélyre szaladt.:) Szóval egy órát töltöttünk összezárva a kocsiban, ebből tíz perc duma, majd tájbámulás. Még magyar bácsikával sem tudok bájcsevegni, nemhogy olyannal, aki ki akart hozni a sodromból.:) Ugyanis út közben megkérdezte, hogy angolul lesz-e az oktatás vagy németül és melyik nyelven beszélek jobban.;-) Majdnem beszóltam a bácsinak, hogy pihenjen, mert ő is távol áll a Hochdeutschtól vagy legalábbis feliratozza magát és akkor talán gördülékenyebben társaloghatunk.

Hazafelé szerencsére nem ő hozott, hanem egy másik idős bácsi, de vele sem beszélgettem sokat, mert eszméletlenül nagyot hallott. Ezt a rádió hangerejéből vettem le. Viszont ő legalább értette, amit mondok és én is őt...többé-kevésbé. Mondjuk nem volt nehéz dolgom, mert totál rá volt kattanva a karneváli zenére (ami borzasztó volt és ötpercenként az volt azon az adón) és csomót sztorizott a karneválokról. Én pedig bedobtam a debreceni virágkarnevált és hatalmas egyetértésben tettük meg a hátralevő utat.:)