Cathy Kelly: Mindig és örökké

Egy újabb könyv, amit az elmúlt időszakban olvastam. A borítója sokkoló, de senki ne ítéljen elsőre.;-) Egy könyvtári kört mindenképpen megér! Bővebben itt áradozom.:)

Suliról...

...szerencsére csupa jó tapasztalatunk van eddig. A választott tanítási módszer nagyon tetszik, a tanító néni szimpatikus, odafigyel a gyerekekre és pl azt is megcsinálja, hogy felhív és negyven percen keresztül beszélgetünk Kristófról és az osztályról.:) Teljesen megnyugodtam, hogy jó kezekbe került a gyerek. Rengeteg piros pont, lelkes mesélések és semmi stressz. Ez jellemzi Kristóf első pár iskolai hetét. Ráadásul sakkra is elkezdett a héten járni (heti egy alkalommal van) és nagyon tetszik neki.:) Jövő héten pedig kiderül, hogy tesi tagozatos lesz-e, azaz a heti 3 óra helyett 5 alkalommal lenne torna órája. Drukkoljatok, mert Kristóf is szeretné és én is örülnék, ha mozogna, mert nyúlánk, sportos kiscsákó. Pénteken mérték fel őket egyesével és a bukfencezés kivételével minden sikerült. Úgyhogy bizakodom.

Rosamunde Pilcher: Otthon

Amióta létrehoztam a könyves blogomat, azóta már arra is lusta vagyok, hogy legalább azt a könyvet feltüntessem a blogom szélén, amit éppen olvasok.:) Na de most ennek vége, mert annyira jó könyveket olvastam, hogy muszáj megosztanom Veletek!

Először is Pilcher könyvét ajánlom mindenki figyelmébe. A véleményem bővebben itt olvasható!:)

Mézengúzok

Lazázós vasárnapunk van és az előbb családi mozidélután keretében megtekintettük a fenti rajzfilmet. A gyerekek ugyan még alig értettek belőle valamit, ezért nem volt valami jó választás. Azért én jól szórakoztam és megállapítottam, hogy a kaptár multiként funkcionál.:) Azaz idéznék a filmből:
"Egy méh azért dolgozik egész nap, hogy eljusson oda, hogy egész nap dolgozzon!"
:))

Kár, hogy holnap már nem fogom ennyire viccesnek találni...

Bájkeverő

Nagyon szeretem ezt a filmet, annyira cinikus és humoros, hogy nagyon sokszor meg kellett már néznem. Mostanában ugyan nem láttam, de a múlt hét határozottan eszembe juttatta.
A történet ugyanis annyi, hogy egy lúzer srác (Brendan Frazer) szerződik az ördöggel (Liz Hurley), aki a lelkéért cserébe teljesíti a kívánságát. Főhősünk kíván is, de mindig van valami kiskapu, amire nem gondol és ezáltal hiába teljesül a kívánsága, csak sikerül jól megszívatnia az ördögnek.

Esetemben: először a munka. Ment minden mint a karikacsapás, csak a végén van a csattanó, hogy ja 7-16-ig nem jó, csak 8-17-ig.

Másodszor a vezetés. Találtam egy tuti autósiskolát, a weboldalukat mintha direkt nekem írták volna. Telefonon is még mindig úgy éreztem, hogy igen, itt megértik a problémámat:

• persze, Hölgyem lehet hétvégén vezetni
• kezdőként a legjobb délután 15-16-ig, mert akkor még világos is van
  
• persze, hogy házhoz megyünk
• természetesen az Ön igényeihez igazodunk és csak az Ön városában vezetünk, nem megyünk nagy forgalomba
• természetesen nem baj, ha már lejárt a jogosítványa, hiszen tanulóautóban ül
  

Végül megkaptam az oktató telefonszámát, akivel elvileg mindent megbeszélt a kívánságaimról. Felhívtam és:

• a hétvégét, ha lehet ne erőltessük
• hétfőn este fél héttől jó nekem. Mé' ne látna??? Van lámpa!
• idejön hozzánk? (másik város) Nem? Hát akkor merre lakik? Na majd valahol arrafelé találkozunk.
• vagy inkább hol dolgozik? Pesten? Jó, akkor odamegyek. Úgyis kell a forgalom.
• óóóó, hogy nem érvényes a jogsija? háát az gond, ha megállít a rendőr, de majd valahogy megoldjuk

Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy mégsem kell vezetnem. Amúgy sem volt szimpi a hapsi hangja, ezért felajánlottam, hogy ha meghosszabbítottam a jogsimat, akkor jelentkezem.

Most erőt gyűjtök egy újabb autósiskola kereséséhez...és megnézem a Bájkeverőt.

Paradicsom

Mivel a fűnyírás nem az én feladatom kiscsaládunkban, ezért az elmúlt időszakban alig fordultam elő a kertünkben. Viszont a napokban eldugdostam pár tulipánhagymát, nárciszt és még valamit, majd miután a muskátlikat is elsősegélyben részesítettem, megközelítettem a komposztálót. Hatalmas gazt találtam körülötte. Mármint erre tippeltem első körben, olyan dzsungelszerű látvány volt. Gyorsan ki is akartam tépni, miután felmértem a békák és meztelen csigák felbukkanási hányadosát és megnyugtató eredményt kaptam. Szóval közelebb hajoltam és a következő pillanatban azt hittem rosszul látok. Van 4 szem paradicsomunk.:)) Igaz, hogy zöldek és pirosak már nem is lesznek, de ahhoz képest, hogy nem is tudtunk róla, szép eredményt értünk el paradicsomtermesztés terén.;-) Szóval már konyhakertem is van. Ja, merthogy múltkor kaport találtam vagyis a szomszéd nő talált nálunk, mert én még a zöldségesnél is nehezen tájékozódom, nemhogy a szabadban.;-)

Örülj, hogy fiú:)

Kristóf mostanában kezd igaziból is emlékezni az álmaira. Olyan érdekes, ahogyan rácsodálkozik, hogy pl. "Marcival kezdtem el futni, de a kanyarnál már Dávid lett belőle." Hatalmas ragyogó szemekkel ecseteli a különböző furcsaságokat és nagyon élvezi a beszámolóját. Természetesen Dávid sem akar lemaradni, ezért a fürdőkádban egyesével megsúgta mindenkinek, hogy ki kicsoda volt az ő álmában:
"Anya, te voltál a királynő." Elolvadtam.:)
"Kristóf, te voltál a király, én pedig a lovag."
Kristóf türelmetlenül közbevágott "A Papa ki volt?"
Dávid ránézett az apjára, aki éppen Kristófot fürdette és diadalmasan kivágta: "Ő volt a paraszt!"

Nem, nincs tisztában a szó pejoratív jelentésével. Ettől függetlenül egész este ezen nevetgéltem és határozottan tetszett a besorolás.:)

A másik ajándékom:)

magamnak két héttel ezelőttről. Ez pedig nem más mint egy locsolókanna!:)

Ez lett a kedvenc polcom. Egyetlen szépséghibája van csupán -mármint a polcnak-, hogy nem fehér. Mivel a szekrénysor a nappaliban van, ezért esélyem sincs erre a színre.

Ha

• ha mernék vezetni, ha lenne kocsim, ha tudnék 8-17-ig dolgozni
• akkor most lenne egy új állásom kocsival pont tíz percre a lakásunktól

8-17-ig semmiképpen nem is dolgoznék, de egy autósiskolával felvettem a kapcsolatot, ahol direkt a -diplomatikusan fogalmazva- "bizonytalan vezetőkkel" foglalkoznak.:) Csak a jogsimat is meg kellene hosszabbítani, mert használat nélkül sikerült egy éve lejárnia.

Jó érzés, amikor felcsillan a remény, hogy egyszer majd nem kell naponta 2 és fél órát utaznom.:)

Rózsás fogas

Már egy éve dolgozom és úgy gondoltam, hogy igazán megérdemlek némi ajándékot magamtól magamnak.:) Nagyon régóta szeretnék ilyen jellegű kis fogast és most végre lett!:) Csak varrni kell(ene) rá valamit. Addig is a fehér és halványrózsaszín karkötőimet őrzi, bár ez a képen nem látszik, mert azóta jöttem rá erre a praktikus felhasználási módra.


A másik ajándékomról még nem sikerült jó képet készítenem, de azt is mutatom majd, mert szintén régóta sóvárogtam utána.:)

Első benyomások...

...mindenképpen pozitívak.:) Dávid sokkal jobban vette az ovis egyedüllétet mint vártam. Kristóf pedig még mindig lelkes, már van kettő piros pontja is:) és tényleg látszik rajta, hogy jól érzi magát.

A csütörtöki szülői nálunk is maratonra sikerült öttől nyolcig tartott és csomó mindent meg sem tudtunk még beszélni. Persze, az osztálypénzes szavazás elvett pár pluszidőt. Nem volt egyszerű némely szülőnek levezetni, hogy ha reálisan végiggondolva kb tízezer forint éves szinten az egy gyerekre eső kiadás, akkor a havi 500 Ft/fő osztálypénz kevés. Anyuka érvelése: ha minden gyerek befizet havonta 500 forintot, az úgy már tök sok pénz. Hmmm...hirtelen hatalmas tiszteletet éreztem a tanítók és tanárok iránt. Nem elég a gyerekekkel küzdeniük, de szót kell tudni érteniük az olyan szülőkkel is, akik például szintén az osztálypénz kapcsán így nyilatkoznak: "Persze, az oviban is befizettük a kikúrt 600 forintot és úgy átkúrtak, hogy semmit nem láttunk belőle."
Óóóó, és hogy a mobil max. hangerőn megszólalt vagy hat alkalommal hat különböző szülőnél, azért az sem volt semmi. Komolyan fontolgattam, hogy felállok és megtanítom a néma v. rezgő üzemmód használatát. Aztán rájöttem, hogy felesleges mások neveletlenségén bosszantanom magamat.:)

Na ki lett...

...SZMK tag?

Igen, ismét nem bírtam a feszültséget és amikor a 26 szülőből ötnek kellett jelentkeznie és négyet nagy nehezen kiszenvedett a tanító néni, akkor megsajnáltam és jelentkeztem.

Jövő héten lesz az ovis szülői, ott remélem, visszafogom magam.:)

Különben...

...határozott megkönnyebbüléssel zárom a mai napot.:)

Hogy Kristófot idézzem: "Sokkal jobban szeretek iskolába járni, mint oviba!". Ezt teljesen átszellemült arccal jelentette ki, miután kijavított, hogy nem "suli", hanem "iskola" az intézmény neve, ahova jár. Bocs.
Egyébként tényleg jól érezhette magát, mert az évnyitó után (szélviharban az udvaron fél óra...no comment) bementünk a tantermükbe, tanító néni mondott pár szót, oldotta a hangulatot, majd feltett pár kérdést és Kristóf jelentkezett!!! A félénk, visszahúzódó kisfiam.:) Ráadásul, amikor felszólították válaszolt is!!! Kettővel ezelőtti mondat megismételve. Ekkor nyugodtam meg, hogy szimpatikus neki a tanító néni, mert különben csendben meghúzódna. Szerencsére a legjobb barátja lett tényleg a padtársa és totál úgy ült a padban Kristóf mint aki végre hazatalált.:) Remélem, kitart ez a lelkesedés még vagy 15-20 évig.;-)

Dávid is elég jól vette, hogy Kristóf nélkül maradt az oviban. Reggel ugyan majdnem sírt, nagyon ölelgetett, de végül száraz szemmel búcsúzott. Bár most este lelkesen újságolta, hogy sírt az oviban, mert "Úgy szeretlek és veled akartam lenni", de megvígasztalta az óvónénink, úgyhogy nagy dráma nem lehetett. Már holnapra is betervezett egy esetleges sírást, de még nem döntötte el biztosra.:)

Az normális...

...hogy egy 24 kg-os gyerek 5,5 kg-os táskát cipeljen a suliba??? Úgy, hogy összesen 3 órája lesz (ez 5 kg) plusz a tesicucc. Totál kiakadtam és biztos, hogy ennyi, mert megmértem. Így egy elvem ismét becsődölt. Egészen ma estig meggyőződésem volt, hogy nem cipelem a táskát a gyerek helyett. Tévedtem.