DVD-én néztük meg, de nekem nagy csalódás volt. Biztos a DVD borítója és fülszövege tehet róla. Illetve a cím magyar fordítása (Anya a pácban). Nagyobb összegben mernék rá fogadni, hogy nem nézték meg a filmet, akik az előbbi dolgokat elkövették. Ugyanis egy laza vígjátékra lehetett számítani, erre mit kaptam? A saját életemet láthattam viszont. Így a film első felében azon duzzogtam, hogy mennyire átlagos életet élek (még a blogírás is benne volt, sőt!), majd a második felére nagyon elkezdett zavarni, hogy a nő (kétgyerekes anyuka) egész nap totál szenvedő arccal csinál mindent.
Ráadásul úgy nyit a film, hogy anyuka kivánszorog reggel az ágyból, de olyan mozgással, hogy egy csecsemő korú gyerekre számítottam, ehhez képest 3 és 6 éves gyerekei voltak. Na most azt egy gyakorló anyukának sem kell magyaráznom, hogy 6 év alatt szerez az ember lánya annyi rutint alváshiányból, hogy nem zombizza végig a lakást reggel....max. éjszaka.
A másik ami gáz volt, hogy egész nap csak rohant a nő, jó ez tényleg így van, de borzasztó volt ezt látni, abban a filmben is, aminek kikapcsolódást kellett volna nyújtania. Persze kellően bénának is lett beállítva és a haját is csak a film végére sikerült megmosnia.
Apropó a film vége, na ez döbbentett rá igazán, hogy mennyire nem rólam szólt a történet. Ugyanis az alapszitu az, hogy anyuka otthon van a 2 gyerekkel, régen íróként próbált érvényesülni, de amióta szült azóta csak a blogvilágban ténykedik. Majd indul egy internetes versenyen, ahol 500 szóban kell megfogalmaznia, hogy mit jelent számára az anyaság. A férje lektor, aki az első verziót szakmailag lehúzza, ezen anyuka megsértődik, de pár órával később kibékülnek, levonják a következtetést, hogy anyuci életéből elmúlt a szenvedély, pedig úgy kellene élni az életet. Ezen felbuzdulva ír egy újabb verziót, közben apuci szerez egy 25.000 dolláros csekket és felajánlja drága feleségének, hogy a következő 3 évben menjen oviba a kisebbik gyerekük és ő pedig újra dolgozhat, azaz írhat. Ami kiakasztott az a 6 éves gyerek és anyuka közötti párbeszéd a film végén. Kislány közli, hogy nem szeretné, ha dolgozna a mamája, anyuka pedig kifejti, hogy ha dolgozni fog, akkor tök jó lesz, mert anyuci nem lesz feszült, ideges és türelmetlen.
Itt vágtam majdnem a távirányítót a tévéhez...
Ráadásul úgy nyit a film, hogy anyuka kivánszorog reggel az ágyból, de olyan mozgással, hogy egy csecsemő korú gyerekre számítottam, ehhez képest 3 és 6 éves gyerekei voltak. Na most azt egy gyakorló anyukának sem kell magyaráznom, hogy 6 év alatt szerez az ember lánya annyi rutint alváshiányból, hogy nem zombizza végig a lakást reggel....max. éjszaka.
A másik ami gáz volt, hogy egész nap csak rohant a nő, jó ez tényleg így van, de borzasztó volt ezt látni, abban a filmben is, aminek kikapcsolódást kellett volna nyújtania. Persze kellően bénának is lett beállítva és a haját is csak a film végére sikerült megmosnia.
Apropó a film vége, na ez döbbentett rá igazán, hogy mennyire nem rólam szólt a történet. Ugyanis az alapszitu az, hogy anyuka otthon van a 2 gyerekkel, régen íróként próbált érvényesülni, de amióta szült azóta csak a blogvilágban ténykedik. Majd indul egy internetes versenyen, ahol 500 szóban kell megfogalmaznia, hogy mit jelent számára az anyaság. A férje lektor, aki az első verziót szakmailag lehúzza, ezen anyuka megsértődik, de pár órával később kibékülnek, levonják a következtetést, hogy anyuci életéből elmúlt a szenvedély, pedig úgy kellene élni az életet. Ezen felbuzdulva ír egy újabb verziót, közben apuci szerez egy 25.000 dolláros csekket és felajánlja drága feleségének, hogy a következő 3 évben menjen oviba a kisebbik gyerekük és ő pedig újra dolgozhat, azaz írhat. Ami kiakasztott az a 6 éves gyerek és anyuka közötti párbeszéd a film végén. Kislány közli, hogy nem szeretné, ha dolgozna a mamája, anyuka pedig kifejti, hogy ha dolgozni fog, akkor tök jó lesz, mert anyuci nem lesz feszült, ideges és türelmetlen.
Itt vágtam majdnem a távirányítót a tévéhez...
2 megjegyzés:
Hát igen. Mi már csak ilyenek vagyunk, anyukák. Egy idő után élő zombik. :) Ez nagy túlzás volt részemről! Én boldog vagyok így, igaz, hogy én is tudok nagyon-nagyon-nagyon fáradt lenni. Szoktam én is bezuhanni abba,hogy mi a manót is kellene másképpen csinálnom, hogyan tudnék érvényesülni más területen. :) De hát én most 9-szeresen vagyok idekötve, különben is, ki az aki engem akar alkalmazni? Blogozni jó! Kivéve, amikor nem!:) Bebeszéljük magunknak, hogy így tágabb lesz körülöttünk a világ. Hát igen, de nekem nagyon hiányoznak az élő kapcsolatok. :)
Bocsi a sok írásért. :)
Szeretem a hosszú kommenteket!:) Egyébként 9 gyerek mellett nem csodálom, ha "kicsit" fáradtabb vagy.:)
Megjegyzés küldése