Pancsoló Angyal

Anyu szülinapjára csináltam ezt a képet. A fürdőszobájukat nemrég újították fel és elég extra lett. A barna szín az alap, tele van gyertyákkal, korrekt fürdőkáddal, szóval jókat relaxálnak mostanában. Mondjuk az angyalka miatt első körben karácsonyra céloztam be anyunak (sőt! legelőször a mi fürdőnkbe terveztem, mert az év bármely napján igaz lehetne a témája:D), de az még soká lesz. Csak így megint magára veszi majd a dolgokat.;-)

Tényleg nem szándékos, de amióta unokái vannak, valahogy minden évben kap valamilyen angyalkás figurát vagy motívumot. Régen pedig mindig boszorkányt vettem neki.:) Egyik dolgot sem célzásnak szántam soha, de hiába magyarázkodom.

A keret egyébként sötétbarna kordból készült és életemben először uraltam az anyagot.:) Próbált elmászkálni, de nem hagytam. Sikerült körbetűznöm és ezen annyira felbuzdultam, hogy egyszer élünk alapon magát a belső kisképet is letűztem. Meglepő módon kitartott a szerencsém és így sokkal jobban is tetszik a kép, hogy a keret mindkét oldala le lett varrva.

Ez az utolsó bekezdés természetesen abszolút nem látszik a fényképen, de élőben tényleg ott van a szeren!:)

A kis kuckóm:)

Délután bekereteztem végre a durván másfél éve elkészült hímzésemet.:) Egy paszpartu lehet, hogy nem ártott volna neki, de az még másfél év plusz lett volna.;-) Miután végeztem, gyorsan le is cseréltem a kockásfülű nyulas üzenőtáblámat erre a képre. Az üzenőtáblával egyébként nem volt semmi baj, csak szöghiányban szenvedek.:) Illetve túl sok új infót már nem tud tartalmazni, mivel 2 évvel ezelőtt ráírtam jó nagy betűkkel, hogy valamit el kell intéznem. Ezt a küldetést idén szeptemberben le is tudtam és nagy boldogan töröltem volna is le a tábláról...de nem sikerült. Végleg beleivódott! Hát ja, több ilyen táblát nem is veszek, mert a jelek szerint ezt a szélvészkisasszonyoknak készítették, aki viszont, szintén a jelek szerint, nem annyira vagyok. Mindegy.

Ha már a kép miatt az íróasztalom környékén jártam, gondoltam lefényképezem azt is és megmutatom Nektek, hogy hol csapkodom ezerrel a klaviatúrát.:)

Ajtódíszek

Az almás kép a dolgozószobánk ajtaján találta meg a végső helyét, amin Dávid némileg kiakadt. Ugyanis szerinte ez tipikus gyerekajtó dísz.:) Szerintem pedig pont, hogy nem. Ezen elvitatkozgattunk egy ideig, de végül sikerült megállapodnunk abban, hogy ha csinálok egy autós képet az ajtajára, akkor nincs harag.

Két órával ezelőtt eljött a cselekvés ideje, de semmi kedvem nem volt autót varrni. Viszont ahogyan böngészgettem a gépemen a hímzésmintáim között, ráakadtam egy K és egy D betűre, amiket még évekkel ezelőtt mentettem el, hogy majd kihímzem. Hímzés helyett, most patchwork alakban jelentek meg a szemeim előtt és nagy lelkesen össze is hoztam őket. Igaz, hogy még nem annyira aktuális, de amilyen szinten rohan az idő simán belefér, hogy ezeket tegyük ki holnap az ajtókra.:)

Kávés alma

Semmi nyomorforgatóra ne gondoljatok.:) Csupán csak elkészítettem a Közös Varráson kapott almás készletet. Még abszolút friss és a kép, nem is túl színhű vaku miatt, de nem bírom ki, hogy ne mutassam meg már most. Hiszen végre varrtam valamit!!!!!:) Megnéztem, ha ráklikkelek és úgy élethűbb!;-)

Jó tudni!;-)

négy teáskanál tea= egy pohárból való gyerekkorty (3,5 évesé)

Erre tapasztalati úton jöttem rá, miután tegnap Dávid hat alkalommal hányt le és végül ötpercenként csak egy teáskanál teát kaphatott. Ma délig jutottunk el a fenti szintre, aminek mindketten nagyon örültünk, persze más-más okból. Dávid a kanalazást utálta nagyon, én pedig az állandó ruhacseréket és felmosást.

David Baldacci: Agytröszt

Ez volt a másik könyv, amire utaltam, hogy olvastam a napokban. Viszont ez abszolút felejthető. Mintha nem is Baldacci írta volna. Könyvtári próbát azért megér, de pénzt szerintem ne adjatok érte.;-)

C.J. Sansom: Sötét tűz

Lassan állandó elemként köszönthetem a blogomon ezt a könyvet, pedig már azóta egy másikon is túl vagyok, csak lusta voltam írni.:) De most!

Tehát ez ismét egy történelmi regény és krimi is egyben. Ráadásul Angliában játszódik, ami miatt külön élvezettel olvastam.:) Matthew Shardlake alapvetően ügyvéd, de ebben a történetben is, mint az elsőben (Kard által) simán felveheti a versenyt bármelyik magánnyomozóval. Egy gyilkossággal vádolt fiatal lány védelmét látja el, amikor kapcsolatba lép vele Thomas Cromwell egyik embere és új megbízást kap. Nevezetesen a legendás görög tűz képletét kell megtalálnia. A meló elég stresszes ugyanis összesen 12 nap áll rendelkezésére, valaki folyamatosan előtte jár és keresztbe tesz neki, ráadásul az emberek is úgy hullanak körülötte mint a legyek. Bónuszként pedig a 12. nap végén, ha sikertelenül jár, természetesen ennyi volt a földi pályafutása, hiszen túl sokat tud. Szóval motivácónak nincs híján...

A jövő hét...

...lazábbnak ígérkezik munkafronton. Már a péntek miatt eleve, de Dávid még tegnapelőtt estére belázasodott, tegnap jól volt, ma délutánra viszont megint 38 fokos volt és náthás és hajnalban nagyon fájlalta a pocakját. Ezért holnap délelőtt leviszem a dokihoz és kiíratom magam táppénzre. Remélem, hogy a pocakfájós részt már letudtuk és akkor annyira nem vészes a helyzet, mert alapvetően jó a közérzete.

Tombolai nyereményeim!:)

Íme a tegnapi nyereményeim!

Az egészben az volt a legjobb, hogy mielőtt elkezdődött a tombola, ki volt téve minden megnyerhető darab két hatalmas asztalra. Mindent szépen végignéztem és négy dolgot többször is a kezembe vettem, ezekből kettőt megnyertem!:)) Képzelhetitek mennyire boldog voltam!!!! Vagyok!
Tehát az első számú nagy kedvenc, amit már régóta terveztem varrni is és addig el is jutottam, hogy beszereztem hozzá a kulcstartó karikát. Szóval ez a házikó kulcstartó!

A színei, az anyaga totál az én ízlésem és ami külön tetszik, hogy a hátoldala is ki lett dolgozva.

Mivel nagyon tetszik, ezért nem kulcstartóként funkcionál, hanem a táskám cipzárjára tettem és így táskadíszként mindig látom! Olyan jó lenne tudni, hogy ki készítette!

Még alig tértem magamhoz, amikor ismét az én számomat mondták és megnyertem ez a jegyzetfüzetet is!!!:)

A z a kis fehér dísz az elején csúcsszuper ötlet. Pont ezért nézegettem már a tombola előtt is, hogy egy ilyet majd én is készítek. Erre megnyertem!:) Belül még tollat is lehet bele tenni.

Egyébként gyanús a színvilág miatt, hogy ugyanaz a Hölgy készítette aki a kulcstartót, de ez csak egy érzés.

Legvégül pedig ezeket az anyagokat nyertem, amik a közelgő karácsonyi varráshoz nagyon jól jönnek.:)

Még egyszer nagyon köszönöm!:))

Anyagok

Gyorsan csináltam pár képet a tegnapi anyagokról, de sajnos a színek nem lettek a legjobbak. Amelyik szinte teljesen fehérnek látszódik, azon azért vannak apró fehér virágok is.

Ezt pedig a srácoknak vettem párnahuzatnak az oviba:

MARC ami a lábat illeti;-)

Csizma

Reggel volt egy olyan titkos célom is, hogy ha már sikeresen csináltam magamnak egy szabad délelőttöt, akkor lehetne akár az egész nap az enyém, ugyanis sürgősen szükségem van egy csizmára, ha változtlanul szeretnék szoknyában járni dolgozni. Szerencsére belenyugodott az egész család, hogy "Fiúnap" lesz, így Kávézás után csizmavadászatba kezdtem.

Elég konkrét elképzelésekkel indultam útnak: fekete, hosszúszárú és lapos sarkú. A lapos sarok azért is annyira hangsúlyos, mert hétfőnként úgy indulok oviba, hogy jobbról gyerek, balról gyerek, kézenfogva természetesen, vállamon keresztben a nagytáskám (benne egy liter tej a heti kávémhoz, úgyhogy erőteljesen figyelni kell, hogy véletlenül se nyomjam össze a táskát) ÉS 5 azaz öt darab szatyor van még nálam! Egy, amiben a 2 alvóspárna van. Egy, amiben a bazi nagy alvós plüssautója van Dávidnak a némileg kisebb alvós plüsstigrissel Kristófnak. Egy amiben Kristóf váltó- és pótruhái vannak. Egy ugyanilyen Dávidnak is. Egy pedig a heti gyümölcsadaggal és ha hónap eleje van, akkor elvileg van még egy, amiben a szalvéták, WC papírok, zsepik utaznak, de ezeket szeptemberben úgy döntöttem, hogy hétfőnként nem vagyok hajlandó vinni. Tehát ezek a zacsik is a kezemben vannak, de valamelyik kishapsi egy idő után mindig kiakad, hogy csak az ő kezét fogjam, szatyrot ne, de egy kézben vinni mindezt durva. Ha elengedem Kristóf kezét, akkor Dávidét is el kell engedni, ami nem túl megnyugtató szitu, igaz a zacsikkal ilyenkor legalább boldogulok. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy 10-15 perc alatt hétfőnként is be kell érnünk az oviba, akkor elég egyértelmű, hogy magas sarkakon tipegve az esetenként lefagyott úton nem sok eséllyel indulnék. Szóval marad a lapos sarok.
Azt még tudni kell, hogy még soha nem volt csizmám, nem is vagyok az a fajta lány;-) és még soha nem is láttam olyan csizmát, ami tetszett volna. Tehát rendkívül nagy kedvvel vettem célba az üzleteket és elégedetten tapasztaltam, hogy moroghatom az orrom alatt, hogy "ugye, megmondtam, mindegyik kretén" ráadásul alig volt lapos sarkú. Az viszont kiderült, hogy a bal vádlim vastagabb, mint a jobb.:) De legalább egy idő után rutinosan mindig csak a bal csizmát kértem el.:) Majd 3 órával később, amikor már rájöttem, hogy kb. háromszor annyiba fog ez fájni nekem, mint azt előre terveztem, végre megtaláltam az igazit!!! Fekete, hosszú szárú, lapos, majdnem jól néz ki, ráadásul eszméletlenül kényelmes!:) Úgyhogy lett egy csizmám!:)

KáVé

Bizony, bizony, nagy kávézás volt ma (is)!

Már a buszon kiszúrtam Juhizst. Még soha nem találkoztunk és ő nem is ismert engem, csak egyszer tett fel fényképet a blogjába, így beazonosítottam és gyorsan közöltem is vele, hogy lelkes olvasója vagyok.:)
Majd találkoztam Bruercsivel is, aki tök jó képeket és kisvideókat mutatott a "hatalmas" méretű kutyájukról.
Ezek után végignéztem az anyagokat és a Hunyadi utcai fiúknál be is vásároltam.:) Igaz jóval szolidabban a tervezettnél, mert reggel rohanásban voltam és elfelejtettem megnézni, hogy van-e nálam elegendő KP. A válasz sejthető. Mivel autómata abszolút nem volt útközben, ezért ma kivételesen az ésszerű vásárlás elve alapján működtem. Annyira nem baj, mert ha figyelembe veszem, hogy 3 polcom van dugig anyagokkal, viszont nyár óta nem varrok, akkor joggal merül fel egy-két kérdés. Azért 3 tombolajegyet vettem az utolsó pillanatban és mindhárom nyert!!!!!!:) Holnap lefényképezem, hogy milyen jó dolgok is vándoroltak hozzám. Azt sajnos nem tudom, hogy ki(k) készítette, de hátha erre jár majd valaki, aki felismeri.
A felismerésről jut eszembe...ez a 2. közös varrás, amin részt vettem és az nagyon tetszik, hogy mindenki kipakolja az asztalra a kis varrományait és nyugodtan meg lehet nézni mindent!!!! És van miben gyönyörködni! Pl. olyan csipkés varrókészlettartó dossziét láttam egy idős néninél, hogy csak ámultam. Tigrislilijommal egyetemben, mert vele is találkoztam és a nagylányával is!
Szóval imádok így nézelődni és láttam egy szuper kis hátizsákot is a regisztrációs asztalnál, amin volt egy kis virág valamilyen felirattal. Elkezdtem körbeolvasni, hogy mi lehet a virágra írva és így jöttem rá, hogy Körmi ül az asztal mögött, ugyanis az ő nevét sikerült kibetűznöm. Úgyhogy vele is gyorsan megismerkedtünk személyesen is!:)
Juditot is keresgéltem ezerrel, de őt nem láttam.
Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy nagyon szuper almás képet kaptunk, amikor megérkeztünk. Elvieg ezt a helyszínen is meg lehetett volna varrni... sőt, sokan varrogatták is, de nekem még mindig bontatlanul van a csomagocskám.;-) Holnap ezt is megmutatom!:)

Gyümölcsök:)

Dávid szerencsére nem ragaszkodik annyira a csokis kekszekhez, mint ahogyan azt feltételeztem, így elég jól átálltunk a gyümölcsökre. Mondjuk ez nagy mértékben köszönhető Kristófnak, mert amit ő tesz vagy nem tesz az etalon Dávid szemében. Illetve a kúpot annyira utálja (megjegyzem jogosan), hogy inkább beéri kevesebb csokival, csak ne legyenek pöttyei.:)

Igaz, hogy nem én agyagoztam a tálat, de azért megmutatom, mert nagy kedvencem!:)

Háziasszonykodás

Egyébként most is éppen elszomorodtam, mert ma egész nap egyedül vagyok itthon. Ákos elment a srácokkal a szüleihez és úgy volt, hogy csavaroghatok a városban (nem ártana még pár ruha;-)). Viszont reggel annyira esett az eső és a lakás pedig olyan szinten kiabált egy kis rend után, hogy itthon maradtam. És egészen fél négyig fantasztikus napom volt!:)
Köszi Vadcic, a blogajánlót a takarításról, mert hihetetlenül hasznos volt az, hogy elhatároztam, hogy egyszerre csak 15 percet takarítok vagy pakolok.:)
Így sikerült kimosnom az összes függönyt, felporszívózni, felmosni, a konyhát rendbe tenni, bár arra még vár két 15 perces kör.;-) Közben varrtam is a fiúknak az ovis párnáikra egy-egy huzatot, relaxálgattam, letoltam egy Magnumot is és olyan nyugodt voltam, mint már hónapok óta nem.:)
Fél négykor elégedetten szemléltem a lakást és akkor esett le, hogy tulajdonképpen, ha nem dolgoznék, akkor ezt minden nap így csinálhatnám. És mennyire király lenne!
Most ugyanis egy nagy rohanás minden. Ha visszagondolok az elmúlt egy hónapra, semmi nem jut eszembe!!! Mármint, hogy mit is csináltam. Annyi volt az eredménye az egésznek, hogy pénzt kerestem. Ami persze jó, de a család terén SEMMI nem jut eszembe, hogy a gyerekekkel mit is csináltunk közösen. Leginkább semmit.:(
Ráadásul az is hülyeség, hogy milyen jó dolgozni, mert akkor újra emberek között lehetek! Hát, nekem pont, hogy beszűkült a társadalmi életem! Ugyanis virtuálisan igenis, hogy tök jól képben voltam nagyon sok emberrel és tartottuk a kapcsolatot és most már erre se nagyon van időm.:( A munkahelyemen pedig persze, hogy emberek között vagyok és van sok jó fej, de alapvetően a munka áll a központban, szóval a napi fél-egy óra röhögés abszolút nem kárpótol és totál nem érzem azt a felszabadultságot, amit sok lány állítása szerint (akik gyesről újra visszatértek az életbe) éreznem kellene. Eleve ott lehet a hiba, hogy nem éreztem úgy, hogy kiestem volna bármiből is! Most viszont nagyon is érzem!
Ha lehetne egy kívánságom, akkor az az lenne, hogy öt évet még itthon maradhassak azzal a kikötéssel, hogy ha bármi miatt úgy alakul, hogy dolgoznom kell, akkor vegyenek vissza a mostani munkahelyemre.
Miért nem születtem modern, karrierista nőnek???? Ezerszer egyszerűbb lenne minden!

Oscar

Oscar díjat kaptam Altairtól a legjobb dolgozó anyuka kategóriában!:) Köszönöm, bár szivem szerint más kategóriban indultam volna.;-)

A napokban beszéltem telefonon egy régi barátnőmmel és megjegyezte, hogy a régi blogom címe a családra utalt, de alapvetően arról szólt, hogy éppen mit varrtam, sütöttem, hímeztem. Ez a blogom pedig abszolút átment magánjellegűbe, holott a címe pont másra utal.:) Ennek az az egyetlen oka, hogy komolyabban akartam foglalkozni a varrással és társaival és erre hoztam létre egy kevésbé személyes blogot. Nevezetesen ezt. Viszont mire végre "átköltözem ide" kiderült, hogy szeptembertől dolgozom, sőt már nyáron is volt nálam egy laptop, hogy elérjem a céges dolgokat és ismerkedjek vele, tehát rögtön ugrott minden varrásra fordítható időm. Viszont a blogot nem akartam bezárni, ezért kezdtem írkálni magunkról azzal a hátsó szándékkal, hogy azért néha csak lesz időm varrni és ezáltal mutatni valamit.:)

A hét eseményei

Szóval csütörtöktől már dolgoztam, mert aznap Ákos vigyázott Dávidra, pénteken pedig Anyu.
Mondjuk csütörtökön reggel hattól kilencig a rotyót öleltem és megszabadultam az előző napokon felgyülemlett epétől. Majd 9-kor úgy döntöttem, hogy muszáj dolgozni mennem és ne kreténkedjek már tovább, úgyhogy összekaptam magam (az előző este kikészített ruhát 20 perc alatt magamra szenvedtem nagy levegővételek és kisebb technikai szünetek közbeiktatásával) és mire beértem a munkahelyemre, már némileg üzemképesnek éreztem magam. Mivel november 7 emlékére hajtok (meg különben is korrekt vagyok;-)), ezért persze ledolgoztam, amennyivel később értem be.:)
Pénteken már mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül (miért nem én vagyok a gyerekkel? kérdésből adódóan) indultam utamra.

Egyébként így sokkal elviselhetőbb volt a hét, hogy csak 2 napot dolgoztam.:D A lakás újra rendben van és most kidolgoztunk egy akciótervet is a rend megtartására, plusz volt időm olvasni. Bár még mindig nem jutottam a könyv végére. Ráadásul mivel kialudtam magam a héten, ezért pár árnyalattal szebb színben látom a világot. Igaz, már régóta nem rózsaszín, de igyekszem újra elérni.;-)

Túl sok édességet...

...eszik Dávid. Ezt állapítottuk meg. Ugyanis ma délutánig egy pöttye sem volt egész héten. Igaz péntek délig tartottuk a diétát és csak délután kezdtünk visszaállni a kajákra, hogy holnap már mehessen oviba.
Az alma, lekvár (nem házi), tojás, pirospaprika és a kakaós müzligolyó gond nélkül lecsúszott. Még a ma délutáni kettő db muffin után sem volt gond, amiben elég sok étcsoki volt. Viszont vacsi után is evett egy muffint, mert hülye módon megengedtem neki (szegény gyerek egy hete nem evett édességet és mint extra édesszájú totál átéreztem a helyzetét). Most lett 3 pöttye. Nem olyan csalános és nem is az arcán jött ki, hanem a lábán egy-egy és egy a könyökén, de tuti, hogy a csokitól. Remélem, leküzdi a szervezete és nem lesz több! A csokis sütiket pedig hanyagoljuk egy ideig...