2009. augusztus 3., hétfő

Sátortábor


Igaz, hogy már másfél éve Karácsonykor megkaptuk Anyuéktól a sátort,

de tavaly nem éreztem késztetést arra, hogy egy alig 2 évessel kipróbáljam. Mivel aMicimackós székeket szintén akkoriban kaptuk, így nem meglepő módon azokat is kinőtték, ami bennünk természetesen már csak a kempingben tudatosult, az első étkezés alkamával.:)

Dávidnak ugyan még pont jó, de az asztalt nem éri fel belőle, Kristófnak pedig a nyakába kell húznia a lábait és akkor még bele tud ülni. Miután hazajöttünk, ki is tettük őket a kertbe, hogy legalább idén nyáron még használja Dávid, de a jelek szerint nemigen fognak leamortizálódni.;-)

Maga a sátorban alvás nagyon tetszett a srácoknak, pedig tartottunk néminemű sírástól, féléstől. De semmi! Sőt! Alig akartak hazajönni.:) Rólam ez nem volt elmondható!;-) Vissza kell rázódnom 20 év kiesés után ebbe a kempingezésbe. Jobban meg kell szervezni a sátoron belüli tárolást is és lelkileg is jobban fel kell készülnöm pl. a közös zuhanyzó használatra.;-) Még van rá egy évem! Ugyanis minden ilyen jellegű kérés ellenére, idén már nem vagyok hajlandó kempingezni!:D

2 megjegyzés:

amilgade írta...

Én sem vagyok valami nagy sátorozó! ;-) De évekkel ezelőtt a haverokkal egyszer egy évben, egy hosszú hétvégén sátoroztunk. Most nosztalgiázok, hogy milyen jó is volt...

Viki írta...

Elevenítsétek fel a gyakorlatban is!;-)

 

Made by Lena