Türelem

Délután gyökérkezelésen voltam, még mindig azzal a fogammal, amelyik annyit fájt. Most nem, de egy órán át ültem a fogorvosi székben "ha lehet még egy kicsit nagyobbra" szájjal. Közben több kihívás elé is kerültem, ugyanis valamilyen keserű anyagot spriccelgetett néha a gyökércsatonák közé a doki, ami egyszer-kétszer lecsúszott a garatomon felvetve a következő dilemmát:

• köhögjek ezáltal megkockáztatva, hogy a fúró picit félreszalad
• engedjek az undornak és egyben Vuknak
• próbáljak meg intenzíven másra gondolni

Utóbbi lehetőséget láttam a legorvosbarátibbnak, ezért erőteljesen gondolkodóba estem. Végül a nagy fejtörés közben eljutottam arra a pontra, hogy tulajdonképpen a fogorvos az egyetlen ember, akitől inkább nem várom el, hogy megdolgozzon a pénzéért. Gyorsan tudja le, aztán csókolom, nem kell ide mindenféle marketing, hogy mennyi meló volt ebben.;-)

Azért a nagy meglepi a végefelé jött, amikor megdicsért a doktor néni, hogy milyen türelmes vagyok és így szeret dolgozni.:) Mondjuk legalább a végére megadta a témát az agyamnak, mivel el nem tudom képzelni, hogy egy fogorvosi székben mi mást lehet csinálni mint tátott szájjal ülni?! Van aki rugdossa esetleg a doki nénit közben, hogy haladjon már? Mondjuk aki nem viselkedik tündérangyal módjára a fogorvosi székben, az véleményem szerint nem csak illetlen, de elég oktondi is. Amíg nyitva van a szád, addig a dokinak igaza van! Mindenben!:)