2009. augusztus 27., csütörtök

Délutáni alvás


Na nem a srácokéról szól ez a bejegyzés, hanem az enyémről.:) Hat héttel ezelőtt, amikor kiderült, hogy visszamegyek dolgozni, szembesültem a ténnyel, hogy bizony le kell szoknom erről a kis sziesztámról. Ennek érdekében átálltam a napi kettő kávéra. Egy reggel, egy ebéd után. Tapasztalat: a legtutibb altatószer a tele pocakba érkező langyos tejeskávé!;-)
Eddig engedtem a kísértésnek és aludtam, de most már annyira vágom a centiket, hogy komolyabb erőfeszítéseket kell tennem alvásügyben. Szóval most szigorú vagyok és hiába durmol mindkét gyermek és totál csendes a ház, nem megyek be a hálóba, nem fekszem le "csak pár percre" és nem dőlök be annak a trükknek sem, hogy "nem alszom, hanem olvasni fogok, amit tudvalevőleg az ágyban a legkényelmesebb művelni". Nem, itt ülök a széken és arra koncentrálok, hogy rég túl vagyok a kisgyermekkoron, nem vagyok növekedési fázisban, az agyam sem fejlődik már, úgyhogy nyugodtan ébren maradhatok és ebben az új szabadidőben tanulhatnék is akár. Upsz. Most lőttem túl a célon.:)

6 megjegyzés:

Judit írta...

Ez annyira aranyos:D
Én nem kínoznám magam ezzel!!! Ha visszamész dolgozni, szerintem nem lesz gondod, mert este korábban lefekszel és akkor ki vagy pihenve, meg ott nem lesz csendes a ház:)))
Oviban amikor dolgoztam nagyon tudtam szenvedni, 20-25 mélyen szuszogás, sötét, nyugalom, csend. Volt amikor csak bambultam az iratok felett, volt amikor csak lehunytam a szemem, relaxáltam picit, jaj nagyon el tudtam volna dőlni mindig. Pedig akkor kellett volna aktívan adminisztrálni, meg egyebek..a főnököm szerint:)))

Barbi írta...

Kukkants át!

Viki írta...

Most ébredtem!:) Másfél órát szunyókáltam, mert végül én is arra a következtetésre jutottam, amit Te is írtál, Judit.:)
A csendes pihenős ébren maradás tényleg nem lehet kis feladat az oviban!:D

Köszi Barbi, itt is a díjakat!:) Este majd kiteszem őket, csak most nyaggatnak a kipihent fiaim, hogy menjünk ki játszani.

Kriszta írta...

Ez nagyon aranyos :))) De ezzel én is úgy vagyok, hogy az embernek akkor kell aludnia, amikor van rá ideje :) Mikor a gyerekek picik voltak, én is folyton serénykedtem valamit, miközben már majd leestem a lábamról, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, azóta én is be-beszúrok egy déli sziesztát, ha tehetem :)

Barbi írta...

Írtam a kommentedre kommentet, de itt is leírom. Hamarabb olvasod. Ha szeretnéd, szívesen gyártok a gyűrűalapjaidra valamit. Hacsak nem magad akarod! :D De gyöngyözni nem tudok!

Viki írta...

De aranyos vagy!!!!:) Köszi, az egyiket elküldöm, mert a másikra ma láttam a Praktikában egy jó kis gombos ötletet, de lehet, hogy elrontom és akkor nem árt, ha van egy pótalapom is.:)

 

Made by Lena