2011. január 31., hétfő

Repülés:)


Na igen, túl vagyok rajta és kiderült, hogy nem is félek a géptől...csak a repüléstől.:D
A felszállás nagyon tetszett, ahogyan gyorsultunk és kilőttünk a levegőbe, az eszméletlenül jó érzés volt még odafelé is, amikor pedig elég pocsék helyen ültem. A 3. sorban, belül (folyosó mellett) és közvetlenül mellettem persze egy nagyon büdös, nagyon dagadt északi pár ült. Igyekeztem a másik irányba fordulva lélegezni.;-) Aztán a levegőben végig féltem, mert nem tudtam, hogy az a zörgés, amit hallok, az normális-e vagy éppen készülünk lezuhanni. Első körben az volt a technikám, hogy a légikísérők arcát figyeltem, mert ha baj van, csak pánikolnak. Majd rájöttem, hogy biztos tilos kiakadniuk, úgyhogy próbáltam a járási sebességükből következtetni a közeledő katasztrófára. Ezzel a módszerrel elég jól beparáztattam magam, mert az egyik állandóan sietett.:) Persze csak németül és angolul beszéltek, de ebből az angolt nem lehetett felismerni, a németet pedig érteni, szóval pont amikor kezdtem félúton kicsit kiengedni, akkor karattyoltak valamit a mikrofonba és szilárd meggyőződésem volt, hogy valami gebasz van, de a végén szerencsére bemondták a honlapjuk elérhetőségét, ezért picit relaxáltam, hogy ennyire csak nem elkötelezettek, hogy az utolsó pillanatban is a társaságukat reklámozzák. Meg akkor már kinek vagy minek is?;-)
Tehát így jól elment az idő és a leszállás ismét kellemes meglepetést okozott, mert tetszett.
Tudom, hogy pont fel- és leszálláskor történik a legtöbb baleset, de ezek mégis bejöttek. Visszafelé szerencsére ablak mellett ültem és a mellettem levő hely üres volt.:) Bár amúgy is cseles voltam, mert rájöttem, hogy az utolsó órámat nem vagyok hajlandó úgy végigstresszelni, mint az első napon, ezért egész úton olvastam.:) Így teljesen kellemes és kibírható volt a hazaút.

Ja, persze, hogy hazafelé a kölni repülőtéren extra vizsgálatban is részesültem, mert a harisnyám veszettül beriasztotta a rendszert.:)

4 megjegyzés:

Monika írta...

Jaj, te drága! Hát te pont attól félsz és nem félsz,amitől meg más,vagy legalábbis én.Az első útamon a felszállástól rettegtem 14 évvel ezelőtt, meg a leszállástól.Az érzéstől.Azóta meg ANNYIRA rajongok a repülésért,hogyha elautózok a reptér mellett, elkap a honvágy,hogy: REPÜLNI AKAROK!!!!!:))))

amilgade írta...

Na igen a felszállás! Én egy kicsit beszédülök tőle. És az sem mindegy, hogy melyik repülőtársasággal mész. Mondjuk a Malév gépektől halálfélelmem van annyira lerobbantnak néznek ki. ;-)

Viki írta...

Mammka, akkor ideális utitársai lettünk volna egymásnak, valaki mindig nyugodt lett volna.:)

Amilgade, a Germanwingsra esett a választásom, mert ugye...;-)

vadcic írta...

A harisnyádra?
Valami lovagszerkóban voltál?:O)

 

Made by Lena