Ha jól számolom ma volt a 9. munkanapom az új helyen. A jelek szerint ennyi idő szükséges ahhoz, hogy partnercégeink tudatáig is eljusson, hogy új könyvelőjük van, akitől ráadásul már kérdezni is szeretnének. Így ma mindenféle Hansok, Oswaldok, Manuelák és Jürgenek bombázták a postafiókomat. Mivel az elődöm anyukája német volt, ezért fel sem merült bennük a lehetőség, hogy esetleg tömören, lényegretörően fogalmazzanak.
Szóval ott ülök a monitor előtt és először is sűrűn hálát adok a sorsnak, hogy már van e-mail és nem telefonon támadtak be az idegenek. Másodszor rájövök, hogy tényleg király érzés volt, amikor az interjún tét nélkül toltam a németet, csak éppen a következményeibe nem gondoltam bele. Azaz mi van akkor, ha bekövetkezik, hogy felvesznek és tényleg németekkel kell egész nap kommunikálni csak éppen adrenalin nélkül. Ugyanis ezt az egyet egészen biztosan állíthatom, hogy tök nyugiban ültem a monitor előtt, max. 110/70-es pulzussal.
Mivel az elődöm már nem dolgozik a cégnél, ezért az a lehetőség sem állt fenn, hogy segítséget kérhetnék. Viszont tényleg leleményes nép vagyunk és rájöttem, hogyan lehet átvészelni egy ilyen szitut.:) Még jó, hogy három különböző cég írkálgatott illetve a két német főnököm. Így ugyanis bőven rendelkezésemre állt anyanyelvi szintű szöveg. Mivel a passzív nyelvtudásommal nincs nagy baj...legalábbis az aktívhoz képest;-), ezért rém egyszerű volt a történet, csak ki kellett keresni a korábbi levelekből a megfelelő fordulatot és CTRL C CTRL V. Ja, és mivel délután kettőtől csak boldog új évet kívánó levelek jöttek, ez még könnyebb volt. Simán Hochdeutsch!:-)
Szóval ott ülök a monitor előtt és először is sűrűn hálát adok a sorsnak, hogy már van e-mail és nem telefonon támadtak be az idegenek. Másodszor rájövök, hogy tényleg király érzés volt, amikor az interjún tét nélkül toltam a németet, csak éppen a következményeibe nem gondoltam bele. Azaz mi van akkor, ha bekövetkezik, hogy felvesznek és tényleg németekkel kell egész nap kommunikálni csak éppen adrenalin nélkül. Ugyanis ezt az egyet egészen biztosan állíthatom, hogy tök nyugiban ültem a monitor előtt, max. 110/70-es pulzussal.
Mivel az elődöm már nem dolgozik a cégnél, ezért az a lehetőség sem állt fenn, hogy segítséget kérhetnék. Viszont tényleg leleményes nép vagyunk és rájöttem, hogyan lehet átvészelni egy ilyen szitut.:) Még jó, hogy három különböző cég írkálgatott illetve a két német főnököm. Így ugyanis bőven rendelkezésemre állt anyanyelvi szintű szöveg. Mivel a passzív nyelvtudásommal nincs nagy baj...legalábbis az aktívhoz képest;-), ezért rém egyszerű volt a történet, csak ki kellett keresni a korábbi levelekből a megfelelő fordulatot és CTRL C CTRL V. Ja, és mivel délután kettőtől csak boldog új évet kívánó levelek jöttek, ez még könnyebb volt. Simán Hochdeutsch!:-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése