2010. február 26., péntek

Némi beszámoló



Egyébként sportolás terén meglepően kitartónak mutatkozom...na jó egy hét kimaradt, de múlt héten olyan köhögőrohamaim voltak, hogy öröm volt hallgatni és még a nevetésre is képtelen voltam, mert szabályos rohamot kaptam tőle, így akkor kimaradt az edzés is. Most már nagyjából jól vagyok és a héten újra sportolok. Kilókban persze nulla eredmény, mert édesség nélkül nem élet az élet, de már 7 azaz hét darab tökéletesen szabályos fekvőtámaszt meg tudok csinálni. 7 héttel ezelőtt ez a szám nulla volt! Tehát sokat erősödtem és alakulgattam.:)

Munkahelyen pedig az a legnagyobb pozitív változás, hogy sokkal határozottabb vagyok, mint a gyerekek előtt voltam. Nyilván a plusz 7 év ( itt minden 7?:)) is számít, de inkább az anyaság. Szóval simán megmondom a főnökömnek, ha valami nem tetszik, mindezt higgadtan, kultúráltan. Három héttel ezelőtt érte el a csúcspontját a dolog 4-5 e-mail formájában, amikor is másnap vidáman megjegyezte, hogy otthon valóban az asszonyé az utolsó szó náluk is, de itt (munkahely) nem. Persze, rögtön rávágtam, hogy szeretném, ha otthon érezné magát és így elnevetgélve oldottuk a konfliktust, de legalább megtudta a véleményemet.

Tegnap pedig végre rájött, hogy ne húzza át lendületből az aláírandó leveleimet, azzal a felkiáltással, hogy "Ez rossz!", mert eddig mindig nekem volt igazam és jó volt, amit írtam. Szóval tegnap még időben közölte, hogy most már mindent aláír, amit adok, mert tudja, hogy úgyis mindig nekem van igazam.:) Azért időben, mert pont elhatároztam, hogy amint meglátom, hogy lendül a keze, rögtön elrántom tőle a papírt.:) Szóval ennek most örülök. A laptopnak is, amit ma fixen megkaptam, állandó táveléréssel, így nyáron majd talán könnyebben megoldom a hat (vagy 7?;-) hetes nyári szünetet.

Már csak a varrásra/hímzésre és angolozásra/németezésre kellene időt találni.
Meg pl arra, hogy Hugival beszéljek Skype-on, meg Ákossal itthon legyen időnk egymásra. Ezek mostanában totál kimaradnak, mert hétköznap este fél tízkor elalszom. Igaz, így ötkor simán felkelek és egyébként sokkal könnyebben átálltam erre a brutálisan korai ébredésre, mint ahogyan azt vártam. Szerintem ez is a gyerekeknek köszönhető!:)

2 megjegyzés:

Judit írta...

Még egy-két gyerek és átveszed a céget:)))

Viki írta...

jaja!:D

 

Made by Lena