Árfolyamom:)

Óóó, ez még dicsekvés lesz, de nagyon feldobott, hogy sikerült ilyen szinten visszarázódnom a melóba.:) Ezért nézzétek el nekem!

Szóval régen a számviteli osztályon dolgoztam, de látszámstop miatt tavaly nyáron oda nem kerülhettem vissza, hanem egy másik osztályra. Viszont 2 hete napokig küzdött egymással a volt főnököm és a mostani, hogy kerüljek vissza a könyvelésre. Kettő embert ígért helyettem cserébe a könyvelés, de nem engedett el a főnököm. Egyébként emiatt szomorkodtam akkor picit, mert nagyon szeretek könyvelni, de most is erőteljesen kapcsolódom a számvitelhez, szóval annyira nem veszélyes a dolog. Az önbizalmamnak mindenesetre nagy lökést adott.:))

Némi beszámoló

Egyébként sportolás terén meglepően kitartónak mutatkozom...na jó egy hét kimaradt, de múlt héten olyan köhögőrohamaim voltak, hogy öröm volt hallgatni és még a nevetésre is képtelen voltam, mert szabályos rohamot kaptam tőle, így akkor kimaradt az edzés is. Most már nagyjából jól vagyok és a héten újra sportolok. Kilókban persze nulla eredmény, mert édesség nélkül nem élet az élet, de már 7 azaz hét darab tökéletesen szabályos fekvőtámaszt meg tudok csinálni. 7 héttel ezelőtt ez a szám nulla volt! Tehát sokat erősödtem és alakulgattam.:)

Munkahelyen pedig az a legnagyobb pozitív változás, hogy sokkal határozottabb vagyok, mint a gyerekek előtt voltam. Nyilván a plusz 7 év ( itt minden 7?:)) is számít, de inkább az anyaság. Szóval simán megmondom a főnökömnek, ha valami nem tetszik, mindezt higgadtan, kultúráltan. Három héttel ezelőtt érte el a csúcspontját a dolog 4-5 e-mail formájában, amikor is másnap vidáman megjegyezte, hogy otthon valóban az asszonyé az utolsó szó náluk is, de itt (munkahely) nem. Persze, rögtön rávágtam, hogy szeretném, ha otthon érezné magát és így elnevetgélve oldottuk a konfliktust, de legalább megtudta a véleményemet.

Tegnap pedig végre rájött, hogy ne húzza át lendületből az aláírandó leveleimet, azzal a felkiáltással, hogy "Ez rossz!", mert eddig mindig nekem volt igazam és jó volt, amit írtam. Szóval tegnap még időben közölte, hogy most már mindent aláír, amit adok, mert tudja, hogy úgyis mindig nekem van igazam.:) Azért időben, mert pont elhatároztam, hogy amint meglátom, hogy lendül a keze, rögtön elrántom tőle a papírt.:) Szóval ennek most örülök. A laptopnak is, amit ma fixen megkaptam, állandó táveléréssel, így nyáron majd talán könnyebben megoldom a hat (vagy 7?;-) hetes nyári szünetet.

Már csak a varrásra/hímzésre és angolozásra/németezésre kellene időt találni.
Meg pl arra, hogy Hugival beszéljek Skype-on, meg Ákossal itthon legyen időnk egymásra. Ezek mostanában totál kimaradnak, mert hétköznap este fél tízkor elalszom. Igaz, így ötkor simán felkelek és egyébként sokkal könnyebben átálltam erre a brutálisan korai ébredésre, mint ahogyan azt vártam. Szerintem ez is a gyerekeknek köszönhető!:)

Csokiillatú vidámság:)

Kaptam ma egy képeslapot, amiben a címbeli szófordulat volt! Nagyon tetszik és azt hiszem engem jellemzett így Márta.:) Azért csak hiszem, mert a postásunkkal annyira nem vagyok jóban amióta nem kézbesítette a Praktikámat és ezt szóvá tettem. Szóval picit tartogatta az esőben a képeslapomat, mielőtt bedobta volna a postaládánkba, így némileg izgalmas volt olvasni, de szerintem összehoztam!:) Nagyon köszönöm Márta a kedves sorokat és hatalmas örömöt szereztél!!!!
Olyan jó volt sok-sok év után újra képeslapot kapni!!!!!!

Ja, jut eszembe Húsvétkor még mindig szívesen küldök mindenkinek, aki szeretne, képeslapot!:) Hagyományőrzés jegyében!

Egyébként ha már csoki...a Lidlben retró napok vannak és ma vettünk Dianás cukrot(!!! 10 évesen ettem utoljára), Kapucínert, Bohóc szeletet, Francia drazsét (ez persze nem annyira különlegesen hiánycikk, de imádom és régen ettem és ma mindent szabad!;-) A téli fagyit nem találtam meg, csak az újságban láttam, hogy volt. Igazából nem tudom, hogy sajnáljam-e, mert mindig hatalmas csalódás volt. Rendszeresen elképzeltem a finom, ropogós ostyát a sűrű csokikrémmel és helyette egy ízetlen tölcsérbe töltött, agyonvajazott kakaókrémutánzattal kellett szembesülniük az ízlelőbimbóimnak.

Szóval ma este retro kaja- hajnalban pedig retro róka.;-) Na jó, nem gusztustalankodom, ha már úgyis csak ilyan ritkán jutok ide, legalább konszolidált legyek!

Kakaós kikeverős

24 órán belül másodszor sütöttem meg.:) Ez az egyik legnagyobb kedvenc!


Gyorsan közzéteszem a receptet...hátha.;-)

Hozzávalók és elkészítés:

• 2 tojássárgája
• 3 evőkanál kakaó
• 1/4 kg cukor
• 2 evőkanál baracklekvár
• 10 dkg vaj

Fentieket összekeverni, utána

• 1/4 kg lisztet
• 1 csomag sütőporral hozzáaadni, majd
• 3 dl tejjel elkeverni és végül
• a 2 tojásfehérjéből felvert habot hozzáadjuk.

Sütés:

• 175 fokon 45 percig
  

PIF ajándékom Krisztinek

Némi csúszással, de tegnap postáztam Krisztinek a PIF csomagomat. Ma már meg is kapta, így megmutathatom.:)

Bocs, hogy ilyen részletesen mutogatom, de végre van mit.:D

Programegyeztetés

-Milyen napunk legyen ma, Dávid?
-Csokinapunk!

Az én vérem!;-)

Egyébként tényleg nem ártana sütnöm pár finomságot. Ákosnak 6 hete ígérgetem az újabb zserbó adagot, kisrácokra pedig szintén ráférne valamilyen saját készítésű édesség a sok készen vett helyett.

Sokat akar a szarka...;-)

A délután nagy kérdése: "Most aludjak (véééégre!)? Vagy varrjak (vééégre!)?

Kishapsik (mert ma már mindkettő itthon van betegácsiban, persze tök elevenen) ágyba téve (vééégre!), nosztalgiahangulat bekapcsolva, két kávé letolva, rengeteg blog végigolvasva és a nagy kérdéssel elfoglalva lefekszem kicsit az ágyba: "Most olvassak (vééégre!)? Vagy hímezzek (vééégre!)?"

Dávid...

...benyelt egy köhögős-lázas vírust, úgyhogy a héten itthon van, szerdáig az én felügyeletem alatt.
Egyébként megint tudnék egy újabb keserű bejegyzést írni, a kisgyermekes nők munkahelyi megítéléséről. Nem teszem, mert aki benne van, az úgyis tudja, aki pedig még nincs, azt nem akarom előre elkeseríteni. Aki pedig még nem vállalt gyereket, azt főleg nem. Tényleg csak azt nem értem, hogy hogyan nem látják át, hogy társadalmi érdek is a gyermekek születése és nevelése. Nem azért vannak gyerekeim, hogy lóghassak táppénz címen a melóból és hogy ne tudjanak túlóráztatni! Pedig sokszor tényleg úgy érzem, hogy ezt gondolják. Na mindegy, a szűklátókörűek ellen nem tudok védekezni. A kedvemet pedig nem hagyom, hogy elrontsák egy ilyen szép napos délutánon, amikor már a felmosáson is túl vagyok.:)