Leépülés

Az a baj, hogy állandóan dumálhatnékom van és hiába csinálok direkt új blogot, csak belecsúszik abba is némi magánélet.:) Szóval feladom, nem küzdök és hagyom, hogy kijöjjön, ami ki akar. Különben mantraként jár az agyamban egész nap. Az pedig egy idő után már nem annyira szórakoztató.
Szóval ma okosodni voltam, egy évente egyszeri, kötelező jellegű továbbképzésen. Megállapítottam, hogy rohamosan csökken a koncentrációs képességem. Úgy a hatodik óra tájban már úgy éreztem, hogy tényleg fizikai fájdalommal jár, ha figyelni próbálok, ezért úgy döntöttem, hogy stand by üzemmódba kapcsolok. Azaz a tanár felé nézek komoly arccal és néha leírok valamit az előttem heverő nyitott könyvbe. Könnyebben ment mint gondoltam, ugyanis azon kezdett el járni az agyam, hogy miket is kellene varrnom, így szorgosan le is jegyeztem az ötleteimet.:) Hihetetlenül termékenynek bizonyult az utolsó két órám.;-) Gondolom, ez volt a hála kis agyacskámtól, hogy végre nem kényszerítettem figyelőállásba.
Ebédszünetben egyébként elugrottam az egyik közeli "Megbolondultunk"-ba és ismét szuper, csíkos anyagokat találtam, amiket nem lehetett otthagyni! Így mégis volt értelme a mai napnak!;-)