Az oviban is a héten volt az évzáró, de ott szerencsére még van július végéig összevont csoport, szóval Dávid még jár, de az óvónénik már nem nagyon lesznek. Viszont nagyon szerejük őket még mindig, ezért mindenképpen szerettem volna valami ajándékot készíteni nekik. Persze elszámoltam magam egy héttel, így a saját készítésű ajándékoknak lőttek.:(
Viszont megláttam ezt a négy darab különböző muffin díszítésű bögrét és mivel Dávid 2 csoportba jár (délelőtt olyan csoportban van, ahonnan a gyerekek többségét hazaviszik ebéd után, ezért a maradék pár gyereket másik csoportba viszik) így pont 4 óvónénije van. Eredetileg azt terveztem, hogy sütök bele muffint, de nagyon közel volt már az este és különben is könnyen meggyőztem magam azzal, hogy nem mindenki szereti a muffint és a kész kis csokik tovább el is állnak, szóval telepakoltam mindenféle apró csokival. A fénykép ekkor készült, de itt még erősen hiányérzetem vol a csomagolást illetően.
Mivel nem találtam celofánt itthon és este tízkor már sok esélyem nem volt vásárolni menni, lementem alfába és megpróbáltam kettő évet visszamenni az időben, amikor még némi kreatív gondolat nem okozott nagy erőfeszítést. Kb. öt percig nem történt semmi, úgyhogy a csupasz bögréket duzzogva az étkezőben hagyva, elmentem fürdeni. Ott persze elvontánk a figyelmemet egyéb apróságok (újabb ősz hajszálak, nevetőráncok, anyajegyek...tehát csupa móka és kacagás), de cserébe miután megláttam ismét a bögréket rögtön tudtam, hogy piros kockás szalaggal át kell kötni őket, masni a tetejükre és már csak pár szál levendulára van szükség, hogy némileg megbolondítsam őket. Mindezt végre is hajtottam és azonnal éreztem az elégedettséget.:) Miután így megtáltosodtam, előkaptam a 12 db négyes csomagolású raffaellót , hezitálás nélkül átkötöttem őket kék kockás szalaggal, mindegyikhez tűztem 3 szál levendulát és máris útra készen álltak a dadus nénik és a többi óvónéni számára.:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése