Még az is történt...

... nagy vámpíros-romantikus hangulatomban, hogy tegnapelőtt megpróbáltam vámpírszemeket sminkelni magamnak. Mivel a több órás netezéstől a szemem fehérje már úgyis bevérzett, ezért még dizájnosabbra sikerült. Jaaa, a sminktudományom nulla, van itthon egy fekete szemceruzám és egy szempillaspirálom aztán kész. A lényeg a lényeg, hogy kipingáltam magam, megállapítottam, hogy ááállat, de öt kiló mínusszal még jobb lenne, majd ránéztem az órára és kiderült, hogy rohanni kell Kristófért az oviba. Dávidot gyorsan felöltöztettem, de arra nem volt időm, hogy sterilizáljam a szememet, csak úgy ötven százalékosan illetve úgy döntöttem hogy maradok a totál fekete szerelésemben. Úgysem szoktam soha fél ötkor már óvónénikkel találkozni, úgyhogy mehetek így is, gondoltam. Naívan. Először is Dávid óvónénijébe botlottam, aki miután beszélt velem pár percig, megkereste Kristóf óvónőjét, mert kiderült, hogy az anyák napi műsor miatt ő is szeretne velem beszélni. Természetesen az óvódavezető társaságában találtuk meg. Mindegy, beszéltünk, majd végre kijutottam az udvarra Kristófért, ahol persze ott volt a másik óvónénije is, aki szintén odajött hozzám, hogy tudok-e mindent a hétvégi fesztiválról. Tudtam. Kifelé még összetalálkoztunk pár anyukával is, de velük eddig sem kommunikáltam, úgyhogy nagy megrázkódtatást nem jelent, ha a jövőben sem fogok.:)