Vakáció

Hihetetlen, de már el is telt az első iskolai évünk! Azt hiszem hatalmas mákom van, hogy csak annyi változást érzékeltem az ovis évekhez képest, hogy most minden nap be kellett pakolnom Kristóf táskáját (és csak egyszer hagytam ki valamit! ezért külön büszke vagyok magamra, mert nagyon utáltam az egészet), reggelenként ceruzákat hegyeztem és délután kb öt-tíz percet tanultunk, amíg Kristóf elolvasta az aznapi leckét és ellenőriztem a matek házit. Igazság szerint ennél többet nem is viseltünk volna el.;-) Úgyhogy nagyon nagyon büszke vagyok rá, hogy év végén is kitűnő lett a kiskrapek! Persze írásból a külalakra rá kell(ene) gyúrnunk nyáron, mert a helyesíráshoz van érzéke,de a szépírás az nem annyira fekszik. Mondjuk értelmét nem is nagyon látom a szekálásnak, mert az ő korosztálya szinte már soha nem fog kézzel írni, az is biztos (hogy sajnos vagy nem az most mindegy), olvashatónak bőven olvasható az írása és különben is fiú!:) Bár a családunkban az összes pasi szépen ír, ezért gondolom, majd nála is kialakul. Mindenesetre nem akarom ezzel elvenni a kedvét a sulitól, amit egyébként szerencsére szeret és az osztályközösségbe is sikerült beilleszkednie. Csak ez a tíz hét nyári szünet....! Sőt, már a héten sem volt délután napközi és jövő héten már nem is lesz abszolút suli! Már elkészültem a nyári gyerekvigyázós beosztással. Nem egyszerű. Még jó, hogy anyósomék és anyuék is tudnak segíteni (összesen öt hetet), mert különben nem is lenne elég szabink még úgy sem, hogy természetesen váltva vesszük ki Ákossal a szabadságunkat. Csak egy hét lesz közös, amikor Balatonra megyünk. A hosszú házasság titka....;-)