Egy kis bosszankodás

Az történt, hogy az elmúlt 5-6 hétben rengeteg negatív hatás ért, leginkább a munkahelyemen mármint nem a tényleges munkában, hanem az emberi kapcsolatok terén és tök kiábárándító és gáz az egész, de leginkább gusztustalan. Persze, a munka is sok lett hirtelen év végére, ezért gyakorlatilag csak átestem ezen az idei Karácsonyon és talán mára sikerült éreznem valami ünnepfélét. Szóval lehangoló volt az elmúlt időszakom és mivel így ez az ünneplés sem lett túl jó, ezért elhatároztam, hogy soha többet nem hagyom, hogy a munkahelyi pocsék hangulat a teljes napomat hazavágja. Tilos itthon munkán vagy kretén kollegákon gondolkozni! Amint kilépek a céges ajtón, rögtön csak a családra szabad gondolnom és az itthoni dolgokra. A munkahelyemre pedig most már tényleg becipelek pár személyes dolgomat is, hogy legalább az íróasztalom azt az illuziót keltse, hogy otthon vagyok!

Ami a legjobban elkeserít az a holt köcsög stílus, ahogyan az emberek beszélnek egymással. Vagy éppen nem beszélnek, amikor csak úgy odabassza a levelet az asztalomra az egyik kolleganőm és visszamegy a szobájába. Én meg csak nézem, nem is nekem jött, nincs is rá kapacitásom, hogy találós kérdéseket játszak, ezért fogom a levelet, átmegyek T. kisasszonyhoz és megkérdezem, hogy ez mégis mi. Mire a válasz: "Olvasd el és értelmezd!". Megfelelően paraszt hangnemben. Természetesen. Ezért újra megkérdeztem és újra ezt a választ kaptam. Ekkor szó nélkül elhagytam a szobát, mert életemben először úgy éreztem, hogy egy hatalmas pofont tudnék lekeverni egy vadidegennek. A gyerekszoba ilyen szintű hiánya totál kivágta nálam a biztosítékot.
Egyébként a levél nem nekem jött, hanem a szobánkban valakinek, csak az én asztalom van legközelebb az ajtóhoz. T kolleginának (akinek egyébként már a főnöke is szólt régebben a stílusa miatt) leeshetett, hogy valamit elcseszett, mert a nap folyamán többször is próbált jópofizni velem, eredménytelenül.
Szóval ilyen dolgok viszik el az energiáimat manapság. Azaz vitték. Most már megtanultam a leckét (nevezetesen, hogy az egész életemen így fogok átesni mint ezen a Karácsonyon, ha nem vigyázok) és odafigyelek.