Virágos kuglóf

Ezt a kuglófot jópár évvel ezelőtt már mutattam a régebbi blogomon, de akkoriban csak egyszerűen porcukorral szórtam meg a tetejét. Most viszont kipróbáltam egy olyan díszítést, ami már régóta birizgálta a fantáziámat.

Répatorta

Ez úgy látszik ilyen "első " húsvét, mert répatortát sem sütöttem még soha egészen ma délelőttig.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Nektek ezzel a kis tortaszelettel!:)

Asztaldísz

Végre, végre volt egy pici időm kreatívkodni és annyira jó érzés. Életemben először tojásokat festettem és ez lesz idén az asztaldíszünk.

Áfonyás muffin áfonyás ciderrel:)

Welcome:)

Hogyan akasszuk ki a férjünket sorozatomat ezennel folytatnám, mert a jelek szerint a szükségesnél picit nagyobb tehetségem van ehhez a témához, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy valahol nem élvezem.:) Tehát ezt szigorúan tavasszal vagy nyáron szabad elkövetni, amikor világosban ér haza emberünk és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül ezt találja a bejárati ajtó mellett. Garantált a hatás!:D 

Vizsga

Az is bámulatos ahogyan vadidegen embereket egy pillanat alatt szuper kis csoporttá tud összekovácsolni az élet. Mondjuk egy vizsga előtti várakozáson. Főleg, ha pótvizsga...ott vannak az igazán jó arcok.;-) Reggel 7 óra előtt már elkezdtük ellepni a termet a 8-kor kezdődő vizsgára és mivel 16-an voltunk egy 120 férőhelyes teremben, ezért ezerrel gyártottuk a stratégiákat, hogyan is üljünk, hogy mindenkinek jó legyen.:) Persze, abszolút meddő próbálkozás volt, elvesztünk a teremben...

Pedig frankó kis feladatsor volt, ezért, ha lett volna időm rendesen tanulni, most örülnék. Próbáltam áttenni a vizsgát már egy héttel ezelőtt, mert a meló és a betegségek miatt totál nem volt időm és energiám tanulni, de persze nincs ilyen, hogy visszaadják a pénzt. Kedvesen mondta az oktatásszervező, hogy semmi baj, ha nem jössz, nem befolyásolja az eddigi vizsgáidat, értsd: nem veszik el az eredményem. Hát még jó! Szóval gondoltam, ha már húszezer így is úgy is ott van, akkor akár szerencsét is próbálhatok. Ha egy kis mákom van, akkor talán összehoztam, de inkább a „nem” reális, sajnos. Annak mondjuk örülök, hogy nem totál égő bukás lesz. Lehet, hogy szólok, hogy csapják az előzőhöz és akkor tuti megvan.:)

Ráadásul arra is figyeltem, amit a konzultáción mondott a tanár, hogy vannak a bosszúból vizsgázók. Akiken látszik, hogy semmit nem tanultak, de minden kérdésre lelkesen próbálnak válaszolni, aláhúznak, beikszelnek mindent (persze nincs szerencséjük), szóval elérnek bazi nagy melóval kb. tíz százalékot, de a tanárnak is rámegy egy csomó ideje a javításra és szerinte ez nem fair dolog. Mondjuk, amikor kiderült, hogy nem tehettem át a vizsgát, akkor én is elgondolkoztam a bosszúból vizsgázás varázsán.:) Viszont élőben már rendes voltam és nem írtam le minden kicsit is kapcsolódó dolgot, ami az eszembe jutott.

(amúgy ez már a szakmai vizsgám, ami 3 írásbeli doga és 3 szóbeliből áll; kettő írásbelim és az azokhoz kapcsolódó szóbeli már sikerült - ráadásul 100%-ot kaptam a szóbeliken:), csak ezzel az adózás rendjével szívok; na de majd legközelebb!)

A kérdés:)

-Anya, kérhetek egy kis szívességet?

-Fiam, miután 14 és fél órát vajúdtam Veled, 10 centivel szélesebbre rugdostad a csípőmet örökre(!), hazavágtad a melleimet (nagy szerencsédre csak átmenetileg); 2 évig nem ittam miattad alkoholt és évekig nem aludtam végig egy éjszakát sem, kihagytam az AC/DC koncertet és számtalan Volt fesztivált, szóval igen, azt hiszem bármikor kérhetsz egy kis szívességet!;-)

Kristóf

-Tudod, miért vagyok itthon néha agresszív és szemtelen? - kérdezte Kristóf.

-???

-A suliban egész nap jónak kell lennem és visszafognom magam, ezért valahol ki kell eresztenem magamból a dolgokat. Plusz olyan jó mondatokat is tanulok a többiektől, amiket muszáj itthon kipróbálnom.

-Mint például?

-Hát ami most nagyon tetszik, az az, hogy „Közöd?”.

-Na kicsim, ha ezt élesben is kipróbálod itthon, akkor előre szólok, hogy én ettől leszek nagyon agresszív.

Csak kuncogás volt a reakció, majd közölte, hogy imádja ezeket a pillanatokat, amikor kettesben, félhomályban, összebújva beszélgetünk. Még bennem volt a kisördög, ezért visszakérdeztem, hogy ezt a mondatot is a suliban tanulta-e, de hihetetlenül kedvesen azt válaszolta, hogy: „Nem, ezt így érzem.” Hát naná, hogy azonnal leszerelt!:)