2011. február 27., vasárnap

David Nicholis: egy nap


Két dolog miatt döntöttem úgy, hogy elolvasom a könyvet, habár abszolút nem voltam romantikus hangulatban:
1. megtetszett a szív a borítón:)
2. kíváncsi voltam, hogy egy pasi milyen romantikus könyvet ír

 Olyat, hogy úgy a 400. oldal környékén arra gondoltam, ha a vége is ilyen lesz, akkor tuti, nő írta az egészet. Viszont végül bizonyítást nyert, hogy mégis férfi követte el. Ezek után pedig érdekes volt végiggondolni, hogy tulajdonképpen ebben az egész nagy játszmában (amit akár szerelemnek is nevezhetünk vagy az életnek) a férfiak és a nők nagyon is egyformán gondolkoznak, csak a reakciónk más.

Na jó magvas vagyok?;-) 

Egyébként huszonvalahány évet fog közre a könyv és az nagyon jó ötlet volt, hogy minden évnek ugyanazon napját írja le. Nem akarom lelőni a poént, hogy ez később miért is zseniális ötlet ... a maga morbiditásában...de nekem teszik.

Mondjuk nem valószínű, hogy a jövőben keresni fogom Nicholis regényeit. Ez állítólag már a 3. és filmet is forgattak belőle, ami idén kerül a mozikba. Hát...azt is ki fogom hagyni.

Fehér rózsa



Öregedésem legújabb biztos és csalhatatlan jele, hogy megvettem életem első kertészkedésről szóló magazinját. Ráadásul tetszik és lelkesít. Viszont a kerti virágokhoz még picit fagyos az idő, így az időközben már elvirágzott nárciszaim és jácintok helyére vettem egy cserép fehér rózsát! Tele van bimbóval és nagyon tetszik! Szegényt az elmúlt tíz percben agyonmolesztáltam, mert olyan képmontázst szerettem volna készíteni róla, amit több blogon is látok, de rájöttem, hogy nem tudom hogyan kell. Maradnak az önálló képek:



2011. február 22., kedd

John Grisham: Theodore Boone a kölyökügyvéd


Rászaladtam. Grisham első ifjúsági thrillereként van beharangozva és tényleg ahol várnád, hogy végre történik valami, ott tuti, hogy elkezd pirossal villogni az "ifjúsági" szó és nem történik semmi.
Szóval John bácsi, ha rám hallgat, marad a jól bevált, felnőtt krimiknél. Azokat imádom! Ennek a könyvnek a létrejöttét csak úgy tudom elképzelni, hogy elgondolta álmai gyermekkorát, hogy milyen király dolog lett volna 13 éves kiskrapekként ilyen tudással és ilyen szülőkkel élni és ezt gyorsan papírra is vetette, mert hátha...meg hát ezzel ment el az ideje.;-)  
Remélem, nagyon gyorsan kárpótol egy "Cég" szintű dobással!

Darren Shan: A holtak vonulása




Gyakorlatilag amióta van külön könyves blogom, azóta nem írok semmit a könyvekről.:) Mondjuk nem lep meg, mert ha tudatosan akarok valamit, akkor soha nem jön össze. Pedig olvasok. Sokat. Azóta is. Csak olyan kötelező jellege lett az egésznek. Ami persze hülyeség. Mint az is, hogy múltkor azért nem mertem elkezdeni olvasni egy könyvet, mert megijedtem a borítójától. Mondjuk tényleg félelmetes hajnali ötkor betenni úgy a táskádba, hogy tudod, hogy öt perc múlva kimész a tök sötét, kihalt utcára és gyalogolsz 20 percet, miközben teljes tudatában vagy annak, hogy egy olyan könyv az utitársad, aminek momentán a címétől is összerosálod magad: "A holtak vonulása". Hát nem félelmetes? És akkor ez még csak a címe! A fülszövege viszont dög unalmas. Ennyire érdektelen bemutatót már régen olvastam és ennek alapján el sem olvastam volna. Csak éppen a könyvtárban ténylegesen is a kezembe akadt a könyv és mivel akkor éppen fényes nappal volt és nem féltem, ezért beleolvastam. Természetesen E/1-ben íródott és laza, elbeszélő stílusban. Ezért kivettem. Majd öt nap ráhangolódás után, végül mégis magammal mertem vinni egyik reggel. Nem bántam meg. Nem azt mondom, hogy ez lett a kedvenc könyvem és még csak vásárlásra sem ösztönöznék senkit. Habár előjegyeztem áprilisra a 2. kötet megjelenésére. Szóval felemás érzés, de vonatos olvasmányként jó volt. Csak lennének már világosabbak a reggelek...;-)

2011. február 20., vasárnap

Coffee Heart:)

Végül belevágtam...majd ragasztottam és íme:

Coffee


Nagyon szeretem a Cross Country Stitching című újság régi, 2000. előtti számait (ez is olyan mint a Praktika, a '90-es években tök jó stílusban nyomták). Tegnap sürgősen szükségem volt egy nyugis estére és kihímeztem ezt a szépséget! Most először nem ragaszkodtam az eredeti színekhez, bár nem a kreativitást hajtott, hanem egyszerűen hiányzott 3 szinem.;-) Már a befejezését is látom magam előtt, de azt is, hogy kb 50% esélyem van arra, hogy elszúrom menet közben az egészet, ezért még gyűjtöm a bátorságot a folytatáshoz.:)

2011. február 18., péntek

Február befejezve:)

Elölről:
Hátulról:

Lizzie Kate: február


Az egész úgy kezdődött, hogy múlt héten természetesen értesített minket az ELMű, hogy karbantartás miatt 8-14-ig nem lesz áram, de mivel láttam, hogy valamelyik hétköznapról van szó, azzal a lendülettel el is felejtettem.

Ma nagy lelkesen 8-kor kikászálódtam az ágyból és még pont láttam, amint elsötétül az óra a sütőn. Hmmm....egy kávé nélküli reggel több mint lehangoló tud lenni. "Sajnos" a takarításnak is lőttek és úgy általában mindennek, kivéve a hímzést!:) Gyorsan előkaptam, mert már csak a felirat és a keret hiányzott a februárból.

A befejezésen még gondolkozom, de első körben ezekkel tudnám elképzelni.

2011. február 16., szerda

Betegek vagyunk...


... mi is.:(

Dávidnak tegnap 39,1 volt este a láza, piros a torka és tiszta takony. Mondjuk tegnapelőtt én kezdtem a sort és az előbb már Kristóf is panaszkodott, hogy fázik. Estére esélyes ő is...

Az az egy jó volt a mai napban, hogy Dáviddal délután kettő órán át összebújva aludtam.:) Ilyenkor szabad!

Valentin dekor csak azért is:)

A dac a család erőteljes ellenállásának köszönhető.:)


Bár megjegyzem, a gyerekek szinte észre sem vették a pulton megjelenő kis díszeket, Ákos pedig annyit fűzött hozzá, hogy: "Ennyi még elmegy..."

2011. február 13., vasárnap

Plüss-szerelem



Nem vagyok egy nagy plüss állat rajongó, de kb tíz évente egyszer elkap az "ezt akarom" érzés. Így került ő is az ágyamba!:) Pihe-puha és nagyon vidám!:)

Srácok próbálták lenyúlni tőlem, de nagyon szigorúan kijelentettem, hogy ez az enyém!;-)

2011. február 12., szombat

Ajándék



Azt hiszem, hatalmas szerencsém van azzal, hogy eddig minden munkahelyemen sikerült nagyon jó barátoknőkre lelnem. Igaz ugyan, hogy még csak két hónapja dolgozom itt, de múlt héten, amikor meséltem bent, hogy zöld-fehér dekorban nyomulok idén tavasszal, két nappal később ezt a gyönyörű rózsás szivfüzért kaptam az egyik kolleganőmtől!!!:)

Farsang


Kristófnak ma volt a farsang a suliban. Lovagnak öltözött, úgyhogy Ákos megnyerte a jelmezgyártás lehetőségét.;-) Íme a végeredmény:

Mondjuk a karvédő pont nem látszik a képen illetve a páncél "finomságai" sem annyira, de szerintem tök jó lett. (nyilván csak dicsérni lehet, gondolván Dávid 2 hét múlva esedékes hasonló jellegű rendezvényére;-))

Nekem is jutott farsangi feladat, ugyanis múlt héten a szülői értekezleten elkapott a lelkiismeret furdalás, amiért SZMK tagként eddig egy SZMK gyűlésen (vagy mi ez) sem vettem részt. Így bevállaltam, hogy ma viszek sütit,


plusz bemegyek segíteni szendvicseket gyártani, mert az összes alsósnak ma volt a farsang és nem kis kajára volt szükség. A sütijeinket is 30-50 Ft-db-ért árulták és az ebből befolyt pénzt a suli természetesen a gyerekekre költi majd.

Lelkesen csináltam is délelőtt kókuszgolyót, bevittem a suliba 2 órával a farsang előtt és amikor csináltuk a szendvicseket azt vettem észre, hogy pár anyuka megtöltötte a kiürült sütis dobozát a mások által bevitt sütikkel. Konkrétan a kókuszgolyóimat


dobálták éppen a dobozkáikba és a felét hagyták meg a tálcán. Nagyon kiakadtam!!!! Ekkora parasztságot igazán nehezen sikerül feldolgoznom és még mindig nem értem miért hagytam szó nélkül. Pontosabban tudom, azért nem csaptam ki a balhét, mert pár házzal odébb lakik tőlünk az egyik nő és nem akartam újabb haragost magamnak. Ugyanis, ha akkor megszólaltam volna, akkor tuti, hogy nem kultúráltan hoztam volna össze a mondandómat. Egyébként kb ennyit is néztem ki abból a nőből. Viszont az is biztos, hogy soha többet nem csinálok össznépi rendezvényre semmit.

Nálam már tavaszodik:)


Mielőtt újra lehangolódnék gyorsan megmutatom a tulipánomat

és a nárciszomat.


Plusz felhívom a figyelmet a "Welcome" kosaramra is.;-)

Az egyik legszomorúbb hely...


...biztos, hogy a kórházak gyermeksebészeti osztálya.:(

Szerencsére mi tegnap este csak kisebb problémával kerültünk oda Dáviddal és fél óránál többet nem is voltunk ott, de borzasztóan félelmetes és nyomasztó volt az egész. Képtelen lennék ilyen helyen dolgozni...ismét csak megemelem a kalapom az összes orvos és nővér előtt!

2011. február 1., kedd

HóSüsü!


....avagy mert nálunk ilyen emberek is laknak!:)

Szinte ez az egyetlen dolog, ami miatt szeretem a havat tavaly óta. A vonathoz vezető úton lakik egy -szerintem- szobrász, aki egyszerűen hihetetlen dolgokat művel a hóval!:) Sajnos csak múlt hét óta van kis utazós fényképezőgépem, ezért Shreket és Darth Vadert nem tudom megmutatni, de Süsüt IGEN!:)

Pont amikor hazafelé jöttem ma, akkor tette fel a szárnyát a férfi és megengedte, hogy fényképezzünk. A többes szám azért, mert mások is pont akkor értek oda és szintén erős késztetést éreztek a fényképezésre!:)

Holnapra állítólag pillangó is készül a mellette levő fára, mert pillangó nélkül nem Süsü Süsü!;-)
 

Made by Lena