Country helyett horror

Szín, anyag és illat (levendula) rendben. Csak a minta és a forma gáz. Olyan "látszik, hogy már egy éve nem varrtam" stílusú lett.:) Pedig eredetileg azt szerettem volna, ha egy tengerparti házikó fürdőszobája jutna róla eszembe. Ehhez képest a Sikoly című filmre asszociálok minden pillanatban. Lett két bevert szeme, egy félreütött orra, sikoltó szájjal és felvarrt állal.

Még jó, hogy túl sok időt nem nyomtam bele.;-)

Morzsoljunk levendulát

Igazán romantikus délelőttöm volt. Egy csésze tea mellett "befőztem" a kiszáradt levenduláimat. Közben tényleg úgy is éreztem magam, mintha egy Pilcher regény főszereplője lennék, bár a negyedik csokor után inkább Hamupipőke utánérzetem támadt, de szerencsére az volt az utolsó csokor.

Hogy miért érek rá ennyire? A gyerekek még mindig a LEGO bűvöletében élnek.:) Már kb 3 hónapja átszoktak a rendes LEGO-ra és mivel most Kristóf névnapja okán újabb dobozok érkeztek, ezért meglehetősen nyugis napjaink vannak.;-) Ákos nincs itthon, mert segít költözni az egyik kollegájának, anyós pedig tegnap küldött ebédet, úgyhogy főznöm sem kellett. Remek kezdet egy két hetes szabadság első napjára!:)

Rosamunde Pilcher: Áprilisi hóvihar

és szorosan ide tartozik Pilchertől az Alvó oroszlán is. Magyarul egy kötetben is jelent meg a két történet pedig öt év különbséggel írta. Ettől függetlenül jogos az egy könyv, mert olyan mintha ujjgyakorlat lett volna, mivel ugyanarra az alapra épített fel két különböző történetet. Szerencsére! Ugyanis mindkettő tökéletesre sikerült, egyik sem a másik koppintása. Olyan mint amikor találok egy jó fazonú ruhát és rögtön kettőt veszek belőle csak különböző színekben.
Természetesen ismét romantikus és ismét lehet álmodozni a könyv végén.:) Ráadásul egy harmadik színben is elfogadtam volna!;-)

Nagytakarítás...

...első lépése:

Önts magadnak egy pohár Baileys-t!;-)

Itt tartok most.:)

Naná,

hogy esett reggel az eső! Így a fényképezés elmaradt.

Megfigyeltem,

hogy ha egy jó könyv végére érek, akkor pár napig képtelen vagyok újabb történetbe kezdeni. Pedig a rengeteg metrózást manapság már nem bírom ki könyv nélkül, ezért kénytelen leszek holnapra választani valamit. Ráadásul csupa nehéz könyv várakozik most éppen a polcomon.:) Arról nem is beszélve, hogy a fényképezőgépemet is tervezgetem egy ideje magammal vinni. Ugyanis van egy olyan elképzelésem (vagy tévhit), hogy ha nem rohanva tenném meg hajnalonként az utat a buszmegállóig és hazafelé is "túristáskodva" jönnék, akkor sokkal szórakoztatóbbak lennének a lassan kibírhatatlanná váló ingázásaim. Ez már pár hónapja motoszkál bennem, csak egyrészt már az alapfelszerelésem is iszonyat nehéz, főleg hétfő reggelenként, amikor a srácokat én viszem oviba a rengeteg váltóruhával, párnával, plüssállatokkal együtt (jó, ez holnaptól kiesik pár hétre:)). Illetve az sem piskóta, amikor valamelyik kishapsin látom, hogy ebből akár még betegség is lehet, ezért napokig hurcolom magammal a laptopot az összes vezetékével és kütyüjével együtt is a rendes táskám mellett, hogy adott esetben itthonról tudjak dolgozni. Szóval mindezek mellé a fényképezőgép elég nagy kihívást okoz. Viszont holnap nem viszem a srácokat, nincs itthon a csúnya laptop sem, tehát tehetek egy próbát a fényképezőgéppel...hacsak nem valami dögnehéz könyvre esik a választásom.;-)

Ismét "hazai" képek

Ebédre átugrottunk anyuékhoz némi köszöntésre

és ismét lőttem pár képet.:)


Miközben a lakásban barangoltam

belebotlottam a volt szobámban egy virágos laptoptartóba, persze azonnal kinyitottam és egy MacBook volt benne.

Volt egy olyan sejtésem, hogy nem az enyém, de azért rápróbálkoztam anyuéknál.:) Persze nem nyertem. Hugi kérte meg mutterékat, hogy vegyék meg neki előre és majd szeptemberben, ha erre jár (és addig le nem nyúlom) átveszi.

Kicsit csalódott lettem,

de csak átmeneti állapot volt, mivel én meg kaptam mákos gubát.:P

Kristóf

Névnapozunk egész nap!:)

Rosamunde Pilcher: Téli napforduló

Ez lett az első számú kedvencem Pilchertől! Könyvtárból kölcsönöztem ki, de mindenképpen beszerzek egy saját példányt is, mert ez is olyan könyv, amit még nagyon sokszor el fogok olvasni! Főleg Karácsony tájékán!:) Fantasztikus hangulata van!!! Próbálom megfogalmazni, hogy mi tetszett benne annyira, de nem megy. Maga a történet is tetszett, bár ahogyan kezdek kiművelődni Pilcherből, már az elején kitaláltam, hogy milyen csapat jön majd össze egy -természetesen- elbűvölő vidéki házban.:) Viszont ez cseppet sem rontott a könyv élvezeti értékén. Hiszen az apró részletekről fogalmam sem volt és pont ezek az apró kis kiegészítések azok, amelyek miatt ma minden szabad percemben olvastam és amelyek miatt még számtalan alkalommal kell újra a kezembe vennem ezt a könyvet!

Motherhood

DVD-én néztük meg, de nekem nagy csalódás volt. Biztos a DVD borítója és fülszövege tehet róla. Illetve a cím magyar fordítása (Anya a pácban). Nagyobb összegben mernék rá fogadni, hogy nem nézték meg a filmet, akik az előbbi dolgokat elkövették. Ugyanis egy laza vígjátékra lehetett számítani, erre mit kaptam? A saját életemet láthattam viszont. Így a film első felében azon duzzogtam, hogy mennyire átlagos életet élek (még a blogírás is benne volt, sőt!), majd a második felére nagyon elkezdett zavarni, hogy a nő (kétgyerekes anyuka) egész nap totál szenvedő arccal csinál mindent.
Ráadásul úgy nyit a film, hogy anyuka kivánszorog reggel az ágyból, de olyan mozgással, hogy egy csecsemő korú gyerekre számítottam, ehhez képest 3 és 6 éves gyerekei voltak. Na most azt egy gyakorló anyukának sem kell magyaráznom, hogy 6 év alatt szerez az ember lánya annyi rutint alváshiányból, hogy nem zombizza végig a lakást reggel....max. éjszaka.
A másik ami gáz volt, hogy egész nap csak rohant a nő, jó ez tényleg így van, de borzasztó volt ezt látni, abban a filmben is, aminek kikapcsolódást kellett volna nyújtania. Persze kellően bénának is lett beállítva és a haját is csak a film végére sikerült megmosnia.
Apropó a film vége, na ez döbbentett rá igazán, hogy mennyire nem rólam szólt a történet. Ugyanis az alapszitu az, hogy anyuka otthon van a 2 gyerekkel, régen íróként próbált érvényesülni, de amióta szült azóta csak a blogvilágban ténykedik. Majd indul egy internetes versenyen, ahol 500 szóban kell megfogalmaznia, hogy mit jelent számára az anyaság. A férje lektor, aki az első verziót szakmailag lehúzza, ezen anyuka megsértődik, de pár órával később kibékülnek, levonják a következtetést, hogy anyuci életéből elmúlt a szenvedély, pedig úgy kellene élni az életet. Ezen felbuzdulva ír egy újabb verziót, közben apuci szerez egy 25.000 dolláros csekket és felajánlja drága feleségének, hogy a következő 3 évben menjen oviba a kisebbik gyerekük és ő pedig újra dolgozhat, azaz írhat. Ami kiakasztott az a 6 éves gyerek és anyuka közötti párbeszéd a film végén. Kislány közli, hogy nem szeretné, ha dolgozna a mamája, anyuka pedig kifejti, hogy ha dolgozni fog, akkor tök jó lesz, mert anyuci nem lesz feszült, ideges és türelmetlen.
Itt vágtam majdnem a távirányítót a tévéhez...

Utolsó nap az oviban:)

Ma volt utoljára ovis Kristóf!:) Mondjuk az ovi már elég sok mindent elkövetett annak érdekében, hogy az utolsó héten már ne menjenek a gyerekek, de mi hajthatatlanok voltunk.:) Így a srácok minden nap olyan koszosan jöttek haza, mintha építkezésen lettek volna, pedig nem, hanem az építkezés nulladik fázisát "élvezték" végig, a bontást. Ugyanis nem EU szabványnak megfelelő az ovi játszótere vagy udvara és most minden játékot, kisházat lebontottak. Persze, nem lehetett volna jövő héten kezdeni...
Szeptemberre állítólag gyönyörű lesz minden. Kíváncsian várom.

Útmutató 6 éveseknek

"Hogyan kapjak sallert anyámtól?"

-Anya, hány éves voltál, amikor megszülettem?
-28.
-Akkor még fiatal voltál.

Visegrádi palotajátékok

Tavaly annyira tetszett az egész családnak ez a rendezvény, hogy idén is ellátogattunk Visegrádra és megnéztük a Lovagi Tornát. A program szinte ugyanaz volt és mivel menet közben le is merült a fényképezőgépem, ezért nyugodt szívvel belinkelem a tavalyi bejegyzésemet, mert képek tekintetében semmi különbség.:)

A vásározók körében talán annyi a változás, hogy sokkal több szappanárust láttam, egyre több helyen árulnak Tilda figurákat és amit örömmel tapasztaltam, hogy a fából készült, festett ajtódíszek is kezdenek elterjedni, igaz csak kettő helyen, de már árulják őket!:) Eddig csak olasz kreatív blogokon láttam ezeket a táblácskákat.

Ha rövid kis bejegyzésemmel és a tavalyi képeimmel felkeltettem valaki érdeklődését és elszomorodott, hogy lemaradt, akkor van egy jó hírem: holnap is lesz még Lovagi torna, eszem iszom, dínom dánom Visegrádon!:)

Nagyüzem:)

Beszereztem újabb színű plüssöket is és íme a végeredmény!:)

Már csak valamilyen mutatós fadobozt kell találnom nekik!

Madártejes

húúú, ez nagyon bejött. :)

Igaz, hogy szétégettem az ujjbegyeimet, de tetszik, hogy ilyen gyorsan elkészülnek ezek a kis finomságok.

Kókuszos csemege

rumosmeggyel.

Csak fogyókúrázóknak!:)

Capuccino bonbon

cseresznyével a tetején. Textilből!:)

Ugyanis jött egy új erő és ragasztani támadt kedvem! A múltkor mutatott könyvből van ez az ötlet is.

A nagy semmi

És akkor az ember váratlanul kap egy szabad estét és mit csinál? Semmit. Ugyanis pont ugyanakkorra erővel szeretne

• hímezni mint varrni
• angolozni mint németezni (ezek nem túl nagy erők, de jelen vannak:))
• krimit olvasni mint történelmi regényt
  

A fizika törvényei pedig működnek. Az erők kiütik egymást, én pedig csak ülök bambán. Közben pedig attól félek, hogy legközelebb már nem is kapok jutalomidőt, hiszen minek.

Rachel Caine: Az Üvegház

Ha elalvás előtt legurítunk egy komplett vámpíros könyvet, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy hajnalban éppen lefejezünk valakit, aki mégsem hal meg, viszont 2 perccel később megöl minket.
Ebből kifolyólag azon se akadjunk ki, hogy extra nyomott reggelnek nézünk elébe.

Ha mindezek ellenére mégis úgy dönt bárki is, hogy hozzám hasonlóan imádja a vámpírtörténeteket, nem a gagyikat! ,akkor egy könyvtári próbát megér ez a könyv. A könyvtár szót viszont hangsúlyoznám.:)

17 éves a főszereplő lány, ezért az elején megvolt rendesen a Twillight koppintós érzetem, de ez később határozottan elmúlt. Itt pörögnek az események, a kelleténél gyorsabban is és nincs nagy drámai szerelem. Van viszont egy nagyon okos kiscsaj, aki 17 évesen bekerül egy porfészek városka porfészek fősulijára. Természetesen elég gyorsan bajba kerül és saját egészsége érdekében jobb, ha nem marad a kollégiumban, hanem albérletet keres. Talál is egyet, ahol 3 fura fazonnal sikerül összebútoroznia. Majd kiderül, hogy hiába költözik el, az nem elég az életben maradáshoz...

Elég gagyi, de az alapötlet tetszik. Hogy ez mi? Azt nem árulom el.:)

Allergia

Idén nagyon agresszív valamiért az allergiám. A szemeim lassan annyira véreresek, hogy ha nem ismernének az oviban, akkor elkezdenék napszemüveget hordani a téves következtetések elkerülése végett.:) Bár így is gondolhatják, hogy megvisel a munka...vagy hogy összefutottam Edward Cullennel.;-)

Várpalota - vártúra

A Hétpecsétes Vártúra keretében

ma újabb veszprém megyei várat látogattunk meg.

Várpalotán jártunk.

Nagyon szép kis váracska,

rengeteg kiállítással a termeiben.

Pl. vegyészeti, bányászati illetve fajáték.

Így hát ma rengeteg számomra unalmas kép is készült, de azért panaszra semmi okom, mert pl ilyen könyveket is láttam!:)

Plusz ez a kis vársarok is kárpótolt rendesen!

Könyvek

Egész héten itthon voltam Dáviddal és így este fél nyolckor nem ájultam be szokás szerint az ágyba illetve Dávid délutáni alvása alatt is (bő 3 óra:)) jutott idő magamra. Azt gondoltam, hogy esténként varrni fogok, de valahogy mindig a könyveknél kötöttem ki. Így szép sorban kiolvastam négy könyvet.:) Viszont elég kritikus periódusomban lehetek, mert annyira egyik sem bűvölt el. Pedig nagy reményeket fűztem hozzájuk!

Először is itt volt Edward Cullen és Bella Swan történetének utolsó(?) kötete, a Hajnalhasadás Stephenie Meyer-től.

Korábban már angolul is elvesztettem az érdeklődésemet a könyv első negyede után, de akkor ezt annak tudtam be, hogy mivel angol tudásom nem annyira profi, ezért a lényeg ugyan átjön, de nem annyira árnyaltan. Tévedtem. Unalmas volt az egész magyarul is. Pedig az első kötetet imádom, németül is megvettem és hamarosan el is kezdem olvasni, hogy jobban motiváljam magam nyelvfrissítés terén!:) Szóval csalódás volt ez a 4. kötet.

Ezek után ismér egy sorozat következő történetébe kezdtem bele és gyanús, hogy ennek is lesz folytatása, mert a lehetőség simán benne van. Viszont az is biztos, hogy ezentúl ez a könyvtári kölcsönzős kategória lesz. Kerstin Gier: Keresztanya című könyvéről van szó.


Az első rész nagyon tetszett, humoros, könnyed és vidám annak ellenére, hogy az alapszitu nem annyira az. 35 éves nőt 2 gyerekkel hirtelen levált apuci egy fotómodellre. Ráadásként beköltözteti anyóspajti lepukkant, régi házába gyakorlatilag egy fillér nélkül. Tipikusan az "innen szép nyerni" helyzet. És nyer! Hogy mekkorát, arra ennek a második könyvnek kellett volna választ adnia. Nem sikerült. Jó, az elején még akár jó is lehetne a könyv, de utána halálosan unalmas, hogy egy 35 éves nő és egy hasonló korú pasi hónapokig azon szenved, hogy soha nem tudnak szexelni, mert mindig közbejön valami vagy valaki. Ez a 15 évesen olvasott Denise füzetekben még hihető, de 35 éves fejjel enyhén túlzásnak és kiakasztónak tartom, hogy erről szóljon több száz oldal.



Ezek után tegnapelőtt este Rosamunde Pilcher: Elmúlt a nyár című könyvével próbáltam helyrebillenteni az egyensúlyt.

Nem igazán jött össze. Szerintem türelmetlenül is olvastam, hogy már megint nem azt kapom, amire vártam, meg fájt a torkom is, ezért még rosszabb kedvem volt és annyira nem éltem bele magam a történetbe. Úgyhogy vagy ezért vagy azért, mert tényleg felületes a könyv, teljesen olyan érzésem volt, mintha egy nagyregény vázlatát olvasnám. Annyira jól ki lehetett volna egészíteni és egy gyönyörű regényt írni belőle, ezért megint csak bosszankodtam. Mintha hatalmas írói vénával rendelkeznék!:))



Mindegy, a mai könyvtől már nem is vártam sokat, mert ez már a tizenvalahanyadik része egy vámpíros sztorinak.

Az első 4 könyv még nagyon jó volt, utána átment gruppenszexbe az egész és egyre silányabbak lettek a történetek. Csak az ember lánya mindig reménykedik és megveszi a legújabb kötetet is, hogy hátha visszatér a régi Anita Blake, a vámpírvadász valamilyen tökös kis történettel és vagány szöveggel! 6 és fél éve olvasom, de az utóbbi években már tényleg csak a kíváncsiság miatt, hogy mit lehet még szexuális téren kihozni, amit eddig nem említett. Megállapíthatom, hogy Laurell K. Hamilton és az írócsoportja (mert az is van neki és elég bizarr az egész, figyelembe véve a történeteket) fantáziájuk és kreativitásuk végére ért. Bár ezt nem csodálom, mert Anita Blake-nek, aki az első 4 részben 24 évesen még totál prűd volt és egy csóktól is kiakadt, ami szintén túlzás volt, szóval ennek a nőnek így 30 éves kora felé van fixen 4 vámpír-, 3 vérfarkas- és 1 vérleopárd szeretője ezekkel rendszeresen részesíti előnyben a gruppent, plusz minden könyvben beesik még vagy 6-8 pasi az ágyába és múltkor már a leszbi szálat is kimerítették. Ebben a "Fekete vér" című könyvben is leginkább a fenti téma volt napirenden, bár nem figyeltek oda és egy iciripiciri cselekmény is belekerült, ezért kénytelen leszek megvenni a következő részt is. Hátha...